Seborga

A város 500 méter magasságban a Liguri-Alpok lábában fekszik, 3 km-re a Földközi-tengertől.

A Seborga Hercegség név két hercegségre vonatkozik, melyek közül az egyik az 1079–1729-ig fennálló történelmi hercegség, a másik pedig az 1963-ban megalakított mikronemzet (önerőből kikiáltott, de nemzetközileg nem elismert, kicsi, államszerű egység) Dél-Európában, amely Seborga városából és a hozzá tartozó területekből áll. A város 500 méter magasságban a Liguri-Alpok lábában fekszik, 3 km-re a Földközi-tengertől.

A római korban szakrális hely volt, a ligurok és a kelták temetkezési helyeként szolgált, római forrásokból ekkor említik először a területet Sepelegium, Sopelegium és Sepulchrum alatt, amely etimológiailag a mai Seborga név gyökere. A sepulchrum egyébként sír(emléke)t jelent latinul. 

A középkorban vár épül ki a település köré. Ezt a várat adományozza Guido gróf 954-ben a ventimigilai Szent Mihály Templomnak és földterületeket a ciszterci rend leronio szerzeteseinek, mivel a hely igen eldugott és nehezen megközelíthető volt; két kisebb hegy között fekszik, mely közül az egyik, a San Giusta vagy San Giustina, elrejti a tengerről és a partról nézve is a kolostort.

A középkor széttagolt, egymástól független olasz városállamait és királyságait a Német-római Birodalom és a Pápai Állam akarta ismét egyesíteni (a ghibellin és guelf pártok harca). Így Seborga a birodalom részévé vált, s 1079-ben IV. Henrik német-római császár és VII. Gergely pápa hercegséggé nyilvánította a területet, ezzel megalakult az első Seborga Hercegség, mint a Német-római Birodalom feudálisan alárendelt területe.

1729. január 20-án II. Viktor Amadé savoyai herceg, szárd–piemonti király megvásárolta Seborgát, így az a Szárd–Piemonti Királyság részévé vált. Ettől kezdve Seborga a Savoyai-ház protektorátusa volt, mivel az aviticitas miatt nem viselhették a Seborga hercege címet; ezzel de facto a Szárd–Piemonti Királyság annektálta a területet, de de jure a terület továbbra is szuverén volt.

A napóleoni háborúk következményeként a Campo Formió-i béke értelmében a Német-római Birodalom lemondott észak-itáliai birtokairól. Az olasz nemzetállam 1861-ben de facto beolvasztotta a területet önmagába.

A második világháború végeztével Olaszország köztársasággá vált, a Savoyai-ház trón fosztottá vált, ezáltal protektorátusuk is megszűnt Seborga fölött.

Giorgio Carbone, a seborgai virágtermesztők helyi csoportjának vezetője elkezdett érvelni amellett, hogy a város szerezze vissza azt a jogát, ami történelmi múltja miatt megilleti. Hamarosan támogatást szerzett a városban, így a seborgaiak 1963-ban herceggé választották I. György néven, akit aztán 1995. szeptember 24-én megerősítettek címében: életre szóló hercegi címmel.

A herceg elutasítja, hogy Olaszország szerves részének tekintsék a várost, szerinte San Marino és Monaco mintájára vissza kell kapnia régi szuverenitását.

1996-ban a herceg újraszervezte a seborgai intézményeket, majd ugyanez év február 16-án az olasz kormány engedélyezte a seborgai rendszámokat. Az autósoknak ezután egy olasz és egy seborgai táblát kellett felhelyezni, fizetve Olaszországnak és Seborga városának is. Újra üzembe helyezte a pénzverdét, ahol megkezdődött a régi Luigino verése, mely értékét akkor 6 USD-re rögzítették, ezzel ez lenne a világ legmagasabb értékű valutája, ha hivatalosan elismert lenne. Váltópénze a centesimo, 100 centesimo egyenlő 1 luiginóval. Fémtartalma miatt numizmatikai szakértők és érmegyűjtők keresett pénzegysége.

A seborgai pénzverés 1666-ba megy vissza, amikor Edward apát és seborgai herceg alatt elkészítették az első sorozatot a „monasterium lerinense princepes sepulcri congregationis cassinensis” felirattal. Ezeket a történelmi pénzeknek elevenítette fel I. György herceg, amikor 1994-ben kinyomták az Seborga Pénzverdében az első sorozatot.

Giorgio Carbone herceg 2009. november 25-én hunyt el, utódjául Marcello Menegattót választották, aki I. Marcello néven lépett trónra.