» Olaszország » Lazio
1508-ban II. Gyula pápa elhatározta: széles, egyenes utcát terveztet az érett reneszánsz nagy építészével, Donato Bramantéval (1444-1514), akinek az egyik leghíresebb épülete a Szent Péter-székesegyház.
II. Gyula pápa eme kezdeményezésére egyre több gazdag itáliai család költözött a legfőbb egyházi méltóság nevét viselő utcába. A Római Magyar Akadémiának helyet adó palota a XVII. század első felében Firenzéből Rómába települt Falconieri családé volt.
Ők voltak a pápa sószállítói, tehát dúsgazdagok. Nem véletlen, hogy a Via Giuliát választották, mert a XVI. század elejétől folyamatosan érkeztek a toszkán városból ebbe a római utcába - az összetartozás jeleként - nemesi, polgári családok, bankárok és kereskedők.
A Falconieri palota a via Giulián áll, az itáliai barokk építészet egyik legnagyobb alakjának, Francesco Borromininak (1599-1667) a tervei alapján épült.
Az épület a 19. század végén a Medici család birtokába került és erősen historizáló átépítésen esett át. Amikor a magyar állam megvette, szintén végeztek kisebb átalakításokat a palotán, ezek azonban nem voltak olyan drasztikusak, mint a korábbiak.
1927-ben a magyar állam vásárolta meg a Róma központjában álló palotát, így otthont biztosított az épületben a magyar egyházi képzésnek, kutatómunkának.
A Római Magyar Akadémián négy osztály működött: történeti, művészeti, általános és egyházi kollégium, amely 1940-ben önállósult.
A háború után a Római Magyar Akadémia fokozatosan elvesztette kulturális, tudományos intézet funkcióját, a követség osztályaként működött és a Rákosi-rezsim hivatalnokai lakták.
2004 és 2009 között teljesen felújították a Római Magyar Akadémiának otthont adó Falconieri palotát, amely a XVI. század közepén az első palazzo volt a via Julián.
A Falconieri palota mai arculatát az 1640-es években a római barokk egyik legnagyobb építésze, Francesco Borromini (1599-1667) alakította ki.
A felújításra a koronát a Francesco Borromini által a XVI. században épített loggia tette fel. A három osztatu építmény a palazzo tetején van: a nyolc kanyaros kovácsoltvas csigalépcső után lélegzetelállító a látvány, a római tetők és a Vatikán látképével.
A magyar állam 1927-ben vásárolta meg a kivételes értékű épületet, amely azóta is a magyar tudomány, kultúra és művészképzés otthona, sok kiváló tudós, író, festő töltött és tölt rövidebb-hosszabb időt a Római Magyar Akadémián, mint magyar kulturális intézményben.
Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímásnak 1940-re sikerült elérnie, hogy a Római Magyar Akadémián kezdetben működő papi osztály önállósult, és pápai egyházi intézetként működhetett tovább. Ez később létfontosságú döntésnek bizonyult, hiszen az intézmény az 1940 és 1948 közötti időszakban először a háború alatt, aztán a háború utáni megváltozott környezetben is önállóan működött.
Az intézet történetének következő szakasza az 1948-tól (a rövid 1956-os periódust leszámítva) 1964-ig tartó időszak. Ekkor a PMI-t az emigráns magyar papság vezette, miközben az épület többi részét a kommunista magyar állam működtette. Ebből adódtak feszültségek. megtörtént, hogy kikapcsolták az áramot vagy elzárták a vizet, sőt, új kaput is kellett nyitnia az egyházi intézménynek ahhoz, hogy az ott lakó papok bejuthassanak az épületbe.
A fordulópontot az 1964-es esztendő jelentette, amikor a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia irányítása alá került a PMI, ekkortól kezdve ugyanis Magyarországról érkezhettek ösztöndíjas papok az intézménybe. Az 1964-től 1989-ig tartó időszak a fejlődés ideje volt, egyre több fiatal pap tanulhatott Rómában.
|
Értékeld te is!