Marano Lagunare

Friuliban, a Velencéből Triesztbe vezető út mentén, délre fordulva található egy kis földsáv, amely a Lagúnában végződik. A tengertől egy szigetekből és homokos partokból álló partmenti gát zárja el. Ez Marano Lagunare: a szárazföld utolsó bástyája a tenger előtt.

Egy kis és ősi falu, amelyről az első történelmi adatok 590-ből származnak, amikor az aquileiai pátriárka "Sinodo" székhelyéül választotta a kapitóliumi skizma következtében.

A Serenissima ősi erődítménye, amelyet a 16. században hódítottak meg. Az évszázadok során szinte érintetlenül maradt.

Az itt élő halászközösség erősen kötődik a világi vallási hagyományokhoz. Háromévente, augusztus 15-én kerül megrendezésre a "Festa della Triennale" az Egészségadó Boldogasszony tiszteletére, és minden júniusban a "San Vio" felidéző körmenet, amelyhez a helyiek nagyon ragaszkodnak.

GASZTRONÓMIA

A velencei nyelvjárás mellett Marano Lagunare az évszázadok során meg tudta őrizni saját kultúráját és kulináris hagyományait.

A hagyományos konyha vitathatatlan királya a "Bisato in speo", amely egy közvetlen tűzön órákon át főzött angolna, babérlevéllel és durva sóval fűszerezve.

Egy másik hagyományos étel a "Boretto alla Maranese". Ez egy nagyon egyszerűen elkészíthető fogás, a múltban jellemzően a halászok asztalán volt megtalálható, és sok különböző halfajból állt össze, amelyeket nem lehetett forgalomba hozni, mivel a halászat során tönkrementek. A "Molecche fritte" a kagylók között híres, még a velencei lagúnákban is ismert étel. Ez a fogás lágyhéjú rákból készül.

A helyi halpiac Friuli Venezia-Giulia legnagyobb friss halpiaca és Észak-Olaszország egyik legnagyobbja. A friss halakon kívül többféle kagylót is kínálnak. Mind nyersen, mind főzve a "fasolari" egyre híresebbé vált a helyi asztalokon, és a konyhákban a "vongole veraci", a "peverasse" (kagyló) és a "capesante" (fésűkagyló) mellett különböző ételek készítéséhez használják fel őket, a tésztákhoz való mártásoktól kezdve a gratinokon át más kifinomultabb receptekig.

BOROK

A Marano Lagunare környéke többféle talajt kínál a szőlőtermesztéshez, és gazdag borászatokban. Mivel a terület a DOC "Friuli Annia" terület tájegységébe tartozik, nagyon alkalmas a szőlőtermesztésre, köszönhetően a nyáron mindig szellős, télen pedig enyhe, 13-15 fokos éves átlaghőmérséklettel rendelkező éghajlatnak.

Ez egy egyedülálló terület, ahol a lagúna közel kerül a szőlőhöz, amelyet néha a lagúna határán futó halászvölgyek belsejébe ültetnek. A különleges területhez való alkalmazkodásnak köszönhetően a szőlő gyökereit a magas sótartalmú agyagos talajba fúrja, ami jellegzetes, egyedi és eredeti ízt kölcsönöz a termelt bornak.

A terület első szőlőültetvényeit a rómaiak telepítették, amint azt a lagúnában és a környező régészeti lelőhelyeken talált, bor tárolására és szállítására szolgáló amforák is bizonyítják. A múlt fontos felfedezése egy sírkő, amely egy római centurió emlékét idézte fel, valamint a bajtársakkal vívott csatákat, amelyeken a szerelmi kalandokat és a kiadós étkezéseket dicsérték az optimum vinum di Marianum kíséretében. Ez nagyszerű bizonyítéka a Marano helyőrség közelében lévő szőlők által termelt bor nagyrabecsülésének.

A DOC neve az i. e. 131-ben épült ókori Via Annia-ról származik, amely Aquileiát a Concordia Sagittariával kötötte össze, áthaladva a mai Bassa Friulana síkságán, és a lagúnát és a Marano Lagunare területét szegélyezve. A szőlő jelenléte még a patriarchátus idején is ugyanolyan fontos volt, mint a napóleoni korszakban.

Ezen a területen a borászat egyedülálló módon ötvözi a hagyományt és az innovációt, és olyan nagyszerű fehérborokat hoz létre, mint a Chardonnay, a Malvasia Istriana, a Pinot Bianco és Grigio, a Sauvignon, a tipikus Friulano (a múltban Tocai volt), és végül a Traminer aromatico és a Verduzzo Friulano. A vörösborok skálája szintén nagy jelentőségű, és magában foglalja a Cabernet Franc és a Cabernet Sauvignon, a Merlot és a Refosco dal peduncolo rosso borokat.

LÁTNIVALÓK

A történelmi központ jellegzetes "halszálkás" mintázatú. A központi utat "Sinodo"-nak nevezik, amelyből sikátorok és kis terek ágaznak ki.

Az óváros szívében, a "Granda" nevű központi teret II Vittorio Emanuele-nek szenteltek. Ez az, ami az ősi pátriárkai és velencei erődből a falak eltűnése után megmaradt (ma már csak a Sant Antonius bástya és két rövid, egymás melletti rész van). Itt látható Marano jelképe, a "Millenaria" nevű torony, amely 32 méteres magasságával dominál. Oldalain velencei szuperintendensek falképei és ünnepi feliratai láthatók, a keleti oldalon pedig Szent Márk oroszlánjának feje. A szomszédos Loggia a 15. századra nyúlik vissza.

A térrel szemben található a Provveditori palota, amely az ókori uralkodók székhelye volt, és a 15. században épült, amikor Marano velencei fennhatóság alá került.

A Sinodo út utolsó méterei mentén a látogató végre megpillanthatja Marano kikötőjét, balra pedig kiemelkedik a "Vecia Pescaria". Ez a 19. század végén épült, és Marano egyik jelképe, mivel a tengeren folyó gazdasági életet és tevékenységet képviseli.

A lagúna környezetébe látogatva olyan lélegzetelállító természeti értéket találunk, mint a "Foci dello Stella" regionális természetvédelmi terület, amely nagy természetrajzi értékkel bír, és az egész regionális lagúnaterület egyik legkülönlegesebb és legjellegzetesebb környezete. A védett övezet területe 1377 hektár.

A történelmi központ szomszédságában található a "Valle Canal Novo" természetvédelmi terület. Itt hozták létre a lagúna látogatóközpontot, amely innovatív és kísérleti projekt a nemzeti tájvédelmi és környezetvédelmi célú felhasználás területén.

Végül, de nem utolsósorban itt találhatók a lagúna jelképei, a "casoni maranesi" épületek, amelyek még mindig hűek a hagyományokhoz, jellegzetes náddal borított építményeikkel.