Ferrara

VÁROSNÉZÉS

Ferrara, az egyik első város, amelyet az "ideális város" humanista koncepciója szerint terveztek, lenyűgöző történelmi központjával, amely az UNESCO Világörökség része, és olyan kulturális műemlékekkel rendelkezik, mint a Castello Estense, a városháza, a gyémántpalota és a székesegyház.

A 15-16. századi városfalakkal körülvett város híres látnivalója a Castello Estense. A város közepén található vár téglából épült, négy tornya van, és várárok veszi körül. 1385-ben emelték és 1554-ben részlegesen helyreállították.

A Szent Anna kórházban, a költő, Torquato Tasso elmebaját igyekeztek kezelni.

A Palazzo del Municipiot a 18. században újjáépítették, és az Este család rezidenciájaként szolgált.

A San Giorgo katedrálist 1135-ben építettek, Guglielmo degli Adelardi utasítására (ide van eltemetve). A belső részeket barokk stílusban restaurálták, 1712-ben. A campanile reneszánsz stílusban épült (1451-1493), de az utolsó szint a 16. században épült.

A város egyeteme jogi, építészeti, orvosi, és természettudományi karral rendelkezik. A könyvtára értékes kéziratokkal (Tasso, Orlando Furioso) rendelkezik. Az egyetemen megfordult Nikolaus Kopernikusz (1503) és Paracelsus is.

A Monastero del Corpus Dominiben találhatjuk az Este család tagjainak síremlékeit, mint például I. Alfonzóét, II. Alfonzóét, I. Ercolét, továbbá Lukrécia Borgiáét és Eleonora d'Aragonáét.

Palazzo Schifanoia 1385-ben épült Alberto V d'Este uralkodása alatt. Borso d'Este életét megörökítő freskókat tartalmaz, továbbá zodiákus szimbólumokat, és a hónapok allegorikus megfelelőit. A belső Domenico di Paris által készített stukkókat tartalmaz.

Palazzo della Ragione ("Az értelem Palotája") gótikus stílusban épült 1315-1326 között (az eredeti a második világháború során elpusztult).

Középkori gettó. A zsidó lakosságot itt különítették el 1627-től 1859-ig. Néhány zsinagógát is találhatunk a városban, és a Zsidó Múzeumot is, a középkori városrész szívében, közel a Castello Estense katedrálishoz.

Kerékpár. Ferrara a kerékpárosok városaként is ismert: az első kerékpárút 1908-ban készült el itt. A lakosság egyharmada kerékpározik, és a régióban számos jól kiépített útvonal áll a kerékpárosok rendelkezésére. A Ferrarától délre fekvő Pó-delta Regionális Parkot például a városközpontból kerékpárral lehet megközelíteni: itt a természet közepén, a víz és a szárazföld közötti útvonalakon kerékpározhat, és mintha egy igazi szafarin lenne, kormoránokat, szarvasokat és vadlovakat figyelhet meg.

Vicolo dei Duelli. A párbaj évszázadokon keresztül a becsület megvédésének bevett eszköze volt. Ferrarában még külön utcát is kijelöltek az efféle leszámolásokra: a ma is létező, keskeny Vicolo dei Duelli volt az a hely, ahol az urak személyes ügyeiket rendezték. Achille Marozzo vívómestertől kezdve a középkori krónikásokig sokan megörökítették a párbaj kultúráját – és vele együtt Ferrara különös, elfeledett küzdőterének történetét is. A Párbajok sikátorát az 1700-as években a sikátor két végét kovácsoltvas kapukkal zárták le – ettől kezdve csak engedéllyel lehetett belépni. A cél ezzel az volt, hogy ne lehessen titokban, ellenőrzés nélkül vért ontani a város ezen eldugott szegletében. Ettől kezdve ha a hatóságok tudomást szereztek egy becsületbeli ügyről, kifejezetten a Vicolo dei Duellit jelölték ki a párbaj helyszínéül. Ott – és csak ott – engedélyezték a küzdelmet; máshol a városban a párbaj tiltott volt. A helyi legenda szerint ha a vétkes fél a párbajban életét vesztette, holttestét a Santo Stefano-templom előtt állították ki – közszemlére bocsátva vétkes tettével együtt. Ezután a templom szerzetesei temették el. A források szerint sok párbaj zajlott le a Vicolo dei Duelliben. Közülük az egyik leghíresebbet Gerolamo Melchiorri jegyezte le. 1364. október 10-én Almerico della Meldola és Pietro da Fuligno álltak ki egymás ellen. A krónika szerint a küzdelmet Almerico nyerte – így Pietro nem csak a párbajt, hanem a becsületét is elvesztette.