Ferrara

Ferrara szépsége, és kulturális fontossága miatt a Világörökség része. Ferrara a kerékpárosok városaként is ismert.

VÁROSNÉZÉS

Ferrara, az egyik első város, amelyet az "ideális város" humanista koncepciója szerint terveztek, lenyűgöző történelmi központjával, amely az UNESCO Világörökség része, és olyan kulturális műemlékekkel rendelkezik, mint a Castello Estense, a városháza, a gyémántpalota és a székesegyház.

A 15-16. századi városfalakkal körülvett város híres látnivalója a Castello Estense. A város közepén található vár téglából épült, négy tornya van, és várárok veszi körül. 1385-ben emelték és 1554-ben részlegesen helyreállították.

A Szent Anna kórházban, a költő, Torquato Tasso elmebaját igyekeztek kezelni.

A Palazzo del Municipiot a 18. században újjáépítették, és az Este család rezidenciájaként szolgált.

A San Giorgo katedrálist 1135-ben építettek, Guglielmo degli Adelardi utasítására (ide van eltemetve). A belső részeket barokk stílusban restaurálták, 1712-ben. A campanile reneszánsz stílusban épült (1451-1493), de az utolsó szint a 16. században épült.

A város egyeteme jogi, építészeti, orvosi, és természettudományi karral rendelkezik. A könyvtára értékes kéziratokkal (Tasso, Orlando Furioso) rendelkezik. Az egyetemen megfordult Nikolaus Kopernikusz (1503) és Paracelsus is.

A Monastero del Corpus Dominiben találhatjuk az Este család tagjainak síremlékeit, mint például I. Alfonzóét, II. Alfonzóét, I. Ercolét, továbbá Lukrécia Borgiáét és Eleonora d'Aragonáét.

Palazzo Schifanoia 1385-ben épült Alberto V d'Este uralkodása alatt. Borso d'Este életét megörökítő freskókat tartalmaz, továbbá zodiákus szimbólumokat, és a hónapok allegorikus megfelelőit. A belső Domenico di Paris által készített stukkókat tartalmaz.

Palazzo della Ragione ("Az értelem Palotája") gótikus stílusban épült 1315-1326 között (az eredeti a második világháború során elpusztult).

Középkori gettó. A zsidó lakosságot itt különítették el 1627-től 1859-ig. Néhány zsinagógát is találhatunk a városban, és a Zsidó Múzeumot is, a középkori városrész szívében, közel a Castello Estense katedrálishoz.

Kerékpár. Ferrara a kerékpárosok városaként is ismert: az első kerékpárút 1908-ban készült el itt. A lakosság egyharmada kerékpározik, és a régióban számos jól kiépített útvonal áll a kerékpárosok rendelkezésére. A Ferrarától délre fekvő Pó-delta Regionális Parkot például a városközpontból kerékpárral lehet megközelíteni: itt a természet közepén, a víz és a szárazföld közötti útvonalakon kerékpározhat, és mintha egy igazi szafarin lenne, kormoránokat, szarvasokat és vadlovakat figyelhet meg.

Vicolo dei Duelli. A párbaj évszázadokon keresztül a becsület megvédésének bevett eszköze volt. Ferrarában még külön utcát is kijelöltek az efféle leszámolásokra: a ma is létező, keskeny Vicolo dei Duelli volt az a hely, ahol az urak személyes ügyeiket rendezték. Achille Marozzo vívómestertől kezdve a középkori krónikásokig sokan megörökítették a párbaj kultúráját – és vele együtt Ferrara különös, elfeledett küzdőterének történetét is. A Párbajok sikátorát az 1700-as években a sikátor két végét kovácsoltvas kapukkal zárták le – ettől kezdve csak engedéllyel lehetett belépni. A cél ezzel az volt, hogy ne lehessen titokban, ellenőrzés nélkül vért ontani a város ezen eldugott szegletében. Ettől kezdve ha a hatóságok tudomást szereztek egy becsületbeli ügyről, kifejezetten a Vicolo dei Duellit jelölték ki a párbaj helyszínéül. Ott – és csak ott – engedélyezték a küzdelmet; máshol a városban a párbaj tiltott volt. A helyi legenda szerint ha a vétkes fél a párbajban életét vesztette, holttestét a Santo Stefano-templom előtt állították ki – közszemlére bocsátva vétkes tettével együtt. Ezután a templom szerzetesei temették el. A források szerint sok párbaj zajlott le a Vicolo dei Duelliben. Közülük az egyik leghíresebbet Gerolamo Melchiorri jegyezte le. 1364. október 10-én Almerico della Meldola és Pietro da Fuligno álltak ki egymás ellen. A krónika szerint a küzdelmet Almerico nyerte – így Pietro nem csak a párbajt, hanem a becsületét is elvesztette.