Civitavecchia

Kikötő

A város gazdaság alapja a kikötő, valamint az újabban fellendülőben levő átmenő idegenforgalom, ami annak köszönhető, hogy a tenger felől érkezve Civitavecchia kötelező állomás a Rómába tartók számára. Civitavecchia nagy tengeri körutazások egyik fő kiindulópontja a Földközi-tenger térségében. Menetrendszerű hajójáratok indulnak innen Szardíniára, Szicíliára, Máltára, Barcelonába és Tuniszba is.

Stendhal

Az 1830-as júliusi forradalom Stendhal életében fordulópont volt: a pápai államba, Civitavecchia kikötővárosába nevezték ki francia konzulnak. A kisvárost és hivatali teendőit unta, leggyakrabban Rómában tartózkodott és folyamatosan írt. Itt született meg a Vörös és fehér című, befejezetlenül hagyott regénye, a polgárkirályság félelmetes leleplezése, s ekkor kezdte írni önéletrajzi műveit, az Henry Brulard életét és az Egoista emlékezéseket. Közben egészségi állapota megromlott, s 1836-ban szabadságra Párizsba utazott.

1839-ben visszatért Civitavecchiába, ám egészsége végleg megromlott, s 1842-ben szabadságolták, hogy párizsi orvosokkal is megvizsgáltathassa magát. 1842. március 22-én egy kis párizsi utcában összeesett, s másnap hajnalban meghalt agyvérzésben, anélkül hogy magához tért volna.

A Könnyező Madonna

A tengerparti városban 1995-ben egy Madonna szobor könnyezni kezdett, a hívők szerint csoda történt. 

Az alig 40 centiméter magasságú Madonna-szobor 1995. február 2-án "sírt" először a helyi plébános házának
kertjében. A csoda szemtanúja a villanyszerelő akkor ötéves kislánya volt. A Madonna ezt követően rövid időn belül további 13 alkalommal könnyezett vért, utoljára 1995 márciusában, a civitavecchiai püspök kezében.

Az eset azonnal nagy visszhangot keltett, annál is inkább, mert a szobor a polgárháború sújtotta Boszniából került az olasz városba. A csodával szembeni fenntartásokat erősítette azonban, hogy hamarosan tucatnyi olasz városban kezdtek el könnyezni a Madonna-szobrok.

A vizsgálatok megerősítették, hogy a szobor szeméből valódi emberi vér folyt. Miután egy olasz fogyasztói érdekvédelmi szervezet megtévesztés miatt feljelentést tett, s az egyik német hetilap nagy cikket közölt arról, hogy miként készítenek Boszniában sírni képes Madonnákat, a római Gemelli klinikán röntgenvizsgálatnak
vetették alá a civitavecchiai Madonnát. A vizsgálat eredménye szerint a szobor belsejében semmilyen szerkezetet nem rejtettek el.

Civitavecchia lakói szentül hisznek abban, hogy a városban olyan nagy csoda történt, mint Lourdes-ban. A plébános háza zarándokhellyé változott, s a helyszínen rohamos gyorsasággal épül egy kis kápolna, amely az elmúlt években valóságos zarándokhellyé vált.

Héliodórosz szobájának, Raffaello stanzájának másolata Civitavecchiában

Raffaello egyik leghíresebb vatikáni "stanzája", amely Héliodórosz nevét viseli, hű másolattal rendelkezik a Rómától 80 kilométerre északnyugatra fekvő Civitavecchia városában. A feltehetően a nagy olasz reneszánsz festő, Raffaello (1483-1520) köréhez tartozó egyik művész alkotásának tekinthető másolat - a helyiség falait díszítő festmények együttese - ma egy szerény polgári otthonban látható.

A csaknem negyven éve véletlenül felfedezett szoba létezése mindeddig a körülmények hihetetlen összejátszása következtében nem került nyilvánosságra. Az együttes hitelességét Nicole Darcos, Raffaello műveinek kutatója igazolta.

Különleges esetről van szó, mivel nem ismeretesek más másolatok arról a négy teremről - vagy stanzáról - amelyet Urbino nagy festő-szülötte 1511 és 1514 között dekorált a Vatikánban, II. Gyula pápa lakosztályában. Ezek közül a Héliodórosz-terem arról a nagy képről nyerte a nevét, amelynek témája Héliodórosz kiűzése a jeruzsálemi nagytemplomból, mert el akarta lopni annak kincseit. A terem más képei is egyháztörténeti csodákat mutatnak be.

A művészettörténésznő szemében nem fér kétség ahhoz, hogy a civitavecchiai festmények, amelyek a vatikáni eredetitől eltérően nem freskók, hanem temperával készültek, Ugo da Carpi művei. Carpi jelentős metszet-készítő grafikus volt, de csak egy rossz állapotban lévő festménye maradt az utókorra, Veronica címmel.

"Nem puszta feltevésről van szó, egészen biztos vagyok a dolgomban" - mondta az ANSA hírügynökségnek Nicole Dacos. "Carpi ugyanúgy festette meg az arcokat, a szöveteket a stanza másolatában, mint a metszetein". A kitűnő művész találta fel a több színű fametszetek készítésének módját, de nem volt eredeti alkotó: különböző művei mind Raffaello témáit dolgozzák fel - tehát másolóként, újraalkotóként vált híressé.

Hátra van még annak kiderítése, hogy ki volt az a személyiség, aki Civitavecchia városában reprodukáltatni akarta azokat a csodálatos festményeket, amelyekkel néhány évvel korábban Raffaello dekorálta a pápai szobákat, termeket a Vatikánban. Ahogy az sem világos, miért bízták meg Carpit egy olyan épület falainak dekorálásával, amely akkor egy ablak nélküli, feltehetően katonai célokat szolgáló torony volt. A civitavecchiai stanza rejtélyének felderítését az is nehezíti, hogy a másolatot csaknem teljesenelrejti egy tapétaburkolat.

Azt is nehéz lesz kinyomozni, miként vált az a helyiség, amely a 16. század második évtizedében egy toronyban volt, mára egy Tarcisio nevű nyugdíjas csendőr és felesége, Teresa hálószobájává. A házaspár éveken át álmodozott arról, miként lehetne hasznosítani a művet, de sorozatos csalódások után végül úgy döntött, inkább nyugodtan alszik. Tapétáztatták a falakat és ma csak egy kis rész van szabadon az eredeti alkotásból, egyfajta "ablakot" nyitva Raffaello művének korabeli másolatára, amelyen a Bolsenai mise című kép egy részlete látható.