» Olaszország » Lazio
A város gazdaság alapja a kikötő, valamint az újabban fellendülőben levő átmenő idegenforgalom, ami annak köszönhető, hogy a tenger felől érkezve Civitavecchia kötelező állomás a Rómába tartók számára. Civitavecchia nagy tengeri körutazások egyik fő kiindulópontja a Földközi-tenger térségében. Menetrendszerű hajójáratok indulnak innen Szardíniára, Szicíliára, Máltára, Barcelonába és Tuniszba is.
Az 1830-as júliusi forradalom Stendhal életében fordulópont volt: a pápai államba, Civitavecchia kikötővárosába nevezték ki francia konzulnak. A kisvárost és hivatali teendőit unta, leggyakrabban Rómában tartózkodott és folyamatosan írt. Itt született meg a Vörös és fehér című, befejezetlenül hagyott regénye, a polgárkirályság félelmetes leleplezése, s ekkor kezdte írni önéletrajzi műveit, az Henry Brulard életét és az Egoista emlékezéseket. Közben egészségi állapota megromlott, s 1836-ban szabadságra Párizsba utazott.
1839-ben visszatért Civitavecchiába, ám egészsége végleg megromlott, s 1842-ben szabadságolták, hogy párizsi orvosokkal is megvizsgáltathassa magát. 1842. március 22-én egy kis párizsi utcában összeesett, s másnap hajnalban meghalt agyvérzésben, anélkül hogy magához tért volna.
A tengerparti városban 1995-ben egy Madonna szobor könnyezni kezdett, a hívők szerint csoda történt.
Az alig 40 centiméter magasságú Madonna-szobor 1995. február 2-án "sírt" először a helyi plébános házának
kertjében. A csoda szemtanúja a villanyszerelő akkor ötéves kislánya volt. A Madonna ezt követően rövid időn belül további 13 alkalommal könnyezett vért, utoljára 1995 márciusában, a civitavecchiai püspök kezében.
Az eset azonnal nagy visszhangot keltett, annál is inkább, mert a szobor a polgárháború sújtotta Boszniából került az olasz városba. A csodával szembeni fenntartásokat erősítette azonban, hogy hamarosan tucatnyi olasz városban kezdtek el könnyezni a Madonna-szobrok.
A vizsgálatok megerősítették, hogy a szobor szeméből valódi emberi vér folyt. Miután egy olasz fogyasztói érdekvédelmi szervezet megtévesztés miatt feljelentést tett, s az egyik német hetilap nagy cikket közölt arról, hogy miként készítenek Boszniában sírni képes Madonnákat, a római Gemelli klinikán röntgenvizsgálatnak
vetették alá a civitavecchiai Madonnát. A vizsgálat eredménye szerint a szobor belsejében semmilyen szerkezetet nem rejtettek el.
Civitavecchia lakói szentül hisznek abban, hogy a városban olyan nagy csoda történt, mint Lourdes-ban. A plébános háza zarándokhellyé változott, s a helyszínen rohamos gyorsasággal épül egy kis kápolna, amely az elmúlt években valóságos zarándokhellyé vált.
Raffaello egyik leghíresebb vatikáni "stanzája", amely Héliodórosz nevét viseli, hű másolattal rendelkezik a Rómától 80 kilométerre északnyugatra fekvő Civitavecchia városában. A feltehetően a nagy olasz reneszánsz festő, Raffaello (1483-1520) köréhez tartozó egyik művész alkotásának tekinthető másolat - a helyiség falait díszítő festmények együttese - ma egy szerény polgári otthonban látható.
A csaknem negyven éve véletlenül felfedezett szoba létezése mindeddig a körülmények hihetetlen összejátszása következtében nem került nyilvánosságra. Az együttes hitelességét Nicole Darcos, Raffaello műveinek kutatója igazolta.
Különleges esetről van szó, mivel nem ismeretesek más másolatok arról a négy teremről - vagy stanzáról - amelyet Urbino nagy festő-szülötte 1511 és 1514 között dekorált a Vatikánban, II. Gyula pápa lakosztályában. Ezek közül a Héliodórosz-terem arról a nagy képről nyerte a nevét, amelynek témája Héliodórosz kiűzése a jeruzsálemi nagytemplomból, mert el akarta lopni annak kincseit. A terem más képei is egyháztörténeti csodákat mutatnak be.
A művészettörténésznő szemében nem fér kétség ahhoz, hogy a civitavecchiai festmények, amelyek a vatikáni eredetitől eltérően nem freskók, hanem temperával készültek, Ugo da Carpi művei. Carpi jelentős metszet-készítő grafikus volt, de csak egy rossz állapotban lévő festménye maradt az utókorra, Veronica címmel.
"Nem puszta feltevésről van szó, egészen biztos vagyok a dolgomban" - mondta az ANSA hírügynökségnek Nicole Dacos. "Carpi ugyanúgy festette meg az arcokat, a szöveteket a stanza másolatában, mint a metszetein". A kitűnő művész találta fel a több színű fametszetek készítésének módját, de nem volt eredeti alkotó: különböző művei mind Raffaello témáit dolgozzák fel - tehát másolóként, újraalkotóként vált híressé.
Hátra van még annak kiderítése, hogy ki volt az a személyiség, aki Civitavecchia városában reprodukáltatni akarta azokat a csodálatos festményeket, amelyekkel néhány évvel korábban Raffaello dekorálta a pápai szobákat, termeket a Vatikánban. Ahogy az sem világos, miért bízták meg Carpit egy olyan épület falainak dekorálásával, amely akkor egy ablak nélküli, feltehetően katonai célokat szolgáló torony volt. A civitavecchiai stanza rejtélyének felderítését az is nehezíti, hogy a másolatot csaknem teljesenelrejti egy tapétaburkolat.
Azt is nehéz lesz kinyomozni, miként vált az a helyiség, amely a 16. század második évtizedében egy toronyban volt, mára egy Tarcisio nevű nyugdíjas csendőr és felesége, Teresa hálószobájává. A házaspár éveken át álmodozott arról, miként lehetne hasznosítani a művet, de sorozatos csalódások után végül úgy döntött, inkább nyugodtan alszik. Tapétáztatták a falakat és ma csak egy kis rész van szabadon az eredeti alkotásból, egyfajta "ablakot" nyitva Raffaello művének korabeli másolatára, amelyen a Bolsenai mise című kép egy részlete látható.
|
Értékeld te is!