Cerveteri

Rómán túl Lazio tája a ciprusokkal és ernyőfenyőkkel tarkított termékeny mezők panorámájában bontakozik ki. Északra, Toszkána felé haladva az ősi etruszk földek szívébe érünk. Ennek az ősi kultúrának az egyik legmeghittebb tanúsága Cerveteri, egy csendes városka, Rómától egy órányi autóútra északra. Ez egy könnyű kirándulás a városból, vagy önmagában is célpont azoknak, akiket lenyűgöz a római kor előtti Itália.

A Cerveteri külvárosában található Banditaccia nekropolisz egy lenyűgöző etruszk "halottak városa", amely a tarquiniai nekropolisszal együtt az UNESCO Világörökség része. Ez a kitaposott ösvényektől távol eső régészeti park elmerül az ókori etruszkok világában. A cerveteri sírokat kövezett utak mentén építették, ereszcsatornákkal, csatornákkal, sziklából kivájt járdákkal, amelyek mind az etruszk várostervezést képviselik.

Banditaccia utcáin sétálva az ember átérezheti, milyen lehetett egy etruszk város felfedezése.

Banditaccia nekropolisza mintegy ötszáz év alatt, az i. e. 8. és 3. század között alakult ki. Az idő múlásával a nagy, kör alakú, fűvel borított, kerek sírok, az úgynevezett tumuli mellett négyzet alakú, faragott tömbökből épült, szabályos egységekbe rendezett sírok is megjelentek. E sírok közül sok nemcsak az elit számára volt fenntartva, hanem olyanok voltak, mint a középosztálybeli városrészek. A sírkamrákat részben vagy egészben a föld alá ásták ki, némelyiket még a szilárd alapkőzetből is kivájták.

Az i. e. 6. századra a mediterrán világ leggazdagabb temetkezései közé tartozott Közép-Itália.

Erre a korszakra az etruszkok már jól megalapozott temetkezési kultúrával rendelkeztek. Úgy tűnik, hogy az etruszkok az egyiptomiakhoz hasonlóan a sírokat halottaik otthonaként képzelték el.

Sőt, a nekropolisz - vagyis a halottak városa - egyfajta párhuzamos univerzum volt az élők városával. Valójában sok ilyen halottváros, mint például Cerveteri. Sokuk az etruszk városokhoz hasonlóan rácsos alaprajzú volt, kikövezett utakkal és szabályos városrészekkel.

Az egyes sírokban egy család több generációjának holttestét is összegyűjthették. Ez a gyakorlat különböztette meg az etruszkokat az ókori görögöktől és rómaiaktól, akik csak a közvetlen családtagokat temették el együtt. Ez azt jelenti, hogy idővel a sír nemcsak az emberi maradványok tárolóhelyévé válhatott, hanem a hosszú idő alatt készült értékes tárgyak kincsesbányájává is, a terrakotta urnáktól és szarkofágoktól kezdve a finom arany-, ezüst- és bronzmunkákig - sőt olyan importált luxuscikkekig, mint a görög kerámia és a gravírozott strucctojás.

A család aztán a generációk során újra és újra találkozott ezekkel a tárgyakkal, amikor a sírba léptek.

Úgy tűnik, hogy az etruszkok számára a halál mindenféle rituálékat, bonyolult körmeneteket, halotti játékokat, versenyeket, táncokat és állatáldozatokat is jelentett, nem is beszélve a rituális lakomákról és ivóünnepekről. E drámák közül számosat falfestményeken és síremlékeken elhelyezett szobrokon ábrázoltak, amelyek a sírok belsejében találhatók szerte Etruriában.

A Banditaccia nekropolisz egyik legjobban kidolgozott sírkamrája az úgynevezett Pajzsok és székek sírja, amely a Kr. e. 6. századból származik. Ez egy többkamrás sírkamra előcsarnokkal és három sírkamrával.

A bejárat belső falai mentén a szobrászok a tufa alapkőzetből hat ágyat és két magas támlájú széket faragtak ki lábzsámolyokkal. A művészettörténészek úgy vélik, hogy eredetileg valószínűleg az elhunytak életnagyságú terrakotta szobrai foglalták el ezeket a székeket. A székek mögött és a falak körül kerek pajzsok vannak, amelyeket eredetileg festettek. Maga a sírkamra úgy tűnik, hogy egy etruszk otthon belsejét utánozza. Az ajtókeretek fából készült ajtófélfákra emlékeztetnek. A mennyezeten pedig a sírszobrászok olyan gerendákat faragtak ki a tufából, amelyek a fából készült tetőgerendákra emlékeztetnek. A sírkamrába belépni kicsit olyan érzés, mintha egy házba lépnénk be.

Belül a sziklából faragott ágyak vannak, ahová a holttesteket fektették. Úgy tűnik, hogy a férfiakat félkör alakú kőpárnával ellátott ágyakra fektették, míg a nőknek inkább háromszög alakú párnájuk volt. Ettől eltekintve nem úgy tűnik, hogy a férfiak és a nők eltérő bánásmódot tapasztaltak volna a halál során. Azzal, hogy a nőknek a túlvilági életben egyenlő státuszt biztosítottak, az etruszkok ismét kivételesek voltak mediterrán szomszédaikhoz képest.

Az ugyancsak Banditaccia-ban található Főkapitányok sírjában megismétlődik az ajtók körüli álfakeretezés és a fának látszó tetőgerendák, de ezúttal a sírszobrászok homlokzati oszlopokat is faragtak, amelyeknek volutákkal díszített kapitányai vannak.

Látnivalók Cerveteri városában

• Banditaccia nekropolisz, Via della Necropoli, 43/45
• Cerveteri Múzeum, Museo Nazionale Cerite Piazza Santa Maria

A cerveteri sírokban felfedezett kincsek itt láthatók

• Museo Nazionale Etrusco, Villa Giulia, Piazzale di Villa Giulia, 9, Róma. A Vatikán etruszk gyűjteményével együtt (alább) a Villa Giulia az etruszk művészet néhány legfontosabb remekművét őrzi, köztük a Cerveteriben talált híres terrakotta házastársak szarkofágját. Ezt a csodálatos sarcofago degli sposi-t 1881-ben fedezték fel a Banditaccia nekropoliszban végzett régészeti ásatások során. A római Villa Giulia etruszk múzeum megvásárolta a szarkofágot, amely akkoriban mintegy 400 darabból állt, amelyeket újra össze kellett rakni. Ez az alkotás a Kr. e. VI. századi etruszk kultúra ünnepi, vidám szellemének szimbóluma, és az etruszk művészet egyik remekműve.  
• A Vatikáni Múzeumok etruszk gyűjteménye. Museo Gregoriano Etrusco Vatikáni Múzeumok. Több galéria az etruszk művészet remekműveinek van szentelve, köztük a Regolini-Galassi-sír látványos leleteinek, amelyeket az úgynevezett Sorbo nekropoliszban fedeztek fel, szintén Cerveteri közelében.