A velencei gát

A lagúnák három bejáratánál, Treporti-San Nicolo, Malamocco és Chioggia magasságában elhelyezett panelek feladata a tengerár visszatartása, akárhányszor a vízmagasság meghaladja a 110 centimétert.

Az évtizedek óta épített Mose nyújthat védelmet Velence városának, amelyet 2019. november 12-én rekordárvíz öntött el 187 centiméteres tetőzéssel. Ez a második legmagasabb árszint volt az 1966 novemberében mért 194 centiméter után.

A Mose zsiliprendszer megvalósítása jelenleg 97 százaléknál tart, a tervek szerint a gátrendszer véglegesen 2021 végére készülhet el. A hatvanas évektől tervezett beavatkozás alapkövét 2003-ban helyezték el: azóta az építkezés többszörös megszakításokkal és pénzügyi korrupciós botrányokkal folytatódott. Az eddig mintegy 7 milliárd eurós közberuházást igénylő elektromechanikus kísérleti modul, amelyet mozaikszóval Mose-nak kereszteltek el, 1,6 kilométeren át húzódik a tenger mélyén. A szükség esetén a tengerből kiemelkedő panelek lezárják a lagúnák bejáratait: a panelek a 6-14 méter mélységű tengerfenéken fekszenek, húsz méter széles, majdnem ugyanilyen hosszú, öt méter vastagságú betonelemekről van szó, amelyeknek súlya elérheti a 330 tonnát.

A Mose három méter magas árszintig képes védelmet nyújtani Velencének, a következő száz évben akár hatvan centiméteres vízszintemelkedésig működik.

A hatvanas években évente mintegy harmincszor lepte el az árvíz Velence szigeteit, 2000-ben a számuk már meghaladta az évi ötvenet. Tavaly novemberben Velence egy hétre víz alá került. A legalacsonyabb pontnak számító Szent Márk tér szabadtéri medencévé változott. Az akkor az MTI-nek nyilatkozó Luigi Brugnaro velencei polgármester kiemelt projektnek nevezte a Mose működésbe léptetését, amelyet a város "megmentőjének" nevezett.