Szabad strand vagy fizetős napozóágy – Olaszországban most dől el a tengerpart sorsa

Augusztus 15-én, a Ferragosto nemzeti ünnepen éri el csúcspontját Olaszország legfontosabb nyaralóhónapja. Az orf.at tudósítása szerint az olasz kisiparosok és kisvállalkozások szövetségének (CNA) becslése alapján augusztus 1. és 23. között mintegy 17,4 millió vendég keresi fel az országot – köztük 9 millió külföldi és 8,4 millió belföldi turista –, összesen 15 milliárd eurós hozzáadott értéket generálva. A július–szeptember időszak 224 millió vendégéjszakával a pandémia előtti szintet hozhatja vissza.

Ám a számok mögött komoly vita forr. Olaszország 7500 kilométeres mediterrán partja mentén több mint 7300 úgynevezett Stabilimenti Balneari – vagyis fizetős strandfürdő – üzemel, amelyek fekvőhelyet és napernyőt kínálnak, napi nagyjából 40 euróért. A legtöbb ilyen létesítmény évtizedes múltú családi vállalkozás.

A probléma ott kezdődik, hogy a tengerpart jogilag az államé, és törvény szerint ingyenesen, mindenki számára hozzáférhetőnek kellene lennie – de a strandok több mint fele magánbérletbe van adva, sokszor súlyosan alulértékelve: az átlagos koncessziós díj évente mindössze 8200 euró, miközben a Centrum für Europäische Politik (CEP) adatai szerint az éves árbevétel átlagosan 260 000 euróra rúg.

A helyzetet egy 2006-os uniós irányelv robbanásig feszíti, amelynek olasz végrehajtását Róma évről évre halogatta. Az irányelv előírja, hogy a köztulajdonban lévő partszakaszokra kiadott koncessziókat rendszeresen újra kell pályáztatni. 2027-re tűzték ki az első kiírásokat – ez pedig rettegéssel tölti el a strandüzemeltetőket, akik tavasszal Rómában tüntettek meglévő licenceik védelmében.

A hatóságok egyre erőteljesebben lépnek fel. Róma tengerparti városrészében, Ostiában a városi önkormányzat utasítására a főszezon kellős közepén két kereskedelmi strandfürdőt bontanak le, hogy helyükön ingyenesen látogatható közstrand nyílhasson.

Rómában május óta érvényes egy húsz éve húzódó strandhasznosítási terv is, amely 50 koncessziót és 31 nyilvános strandot jelöl ki, és előírja, hogy a partszakasz legalább felén akadálytalan tengerre látást kell biztosítani. Liguria és Puglia polgármesterei szintén hozzákezdtek az ingyenes strandok visszaállításához.

Az ügy tovább élesedet, amikor pugliai strandfürdők tulajdonosai megpróbálták megtiltani a vendégeknek, hogy saját ételt és italt hozzanak magukkal. A régió elnöke, Antonio Decaro nyilvánosan kiállt a fürdőzők mellett: szerinte a már amúgy is csillagászati napernyő- és fekvőhely-árak mellett még arra is kötelezni az embereket, hogy drága kaját vegyenek, egyszerűen abszurd. „A tenger közjó, nem válhat luxuscikké" – fogalmazott.

A strandvédő aktivisták táborából Danilo Ruggeri, a Mare Libero (Szabad Tenger) mozgalom római képviselője is felszólalt: szerinte egyértelművé kell tenni, hogy a part, a tenger és a levegő mindenkié – nem adható el és nem adható bérbe magánérdekeknek. A vita kimenetele nemcsak az idei Ferragostón dől el: a 2027-es pályáztatási határidő egész Olaszország strandkultúráját alapjaiban forgathatja fel.