A tűz, a kutak és a tojás: A húsvét német hagyományai

Az ünnep német elnevezése, az Ostern szó egy ősi germán istennő, Ostara nevéből származik, kinek ünnepe éppen a tavaszi napéjegyenlőség idejére esett.

Húsvéti tűz - Osterfeuer

Az egyik legismertebb német húsvéti szokás a húsvéti tüzek gyújtása, mely már az ősi germán tavaszünnep egyik fő látványossága volt. Ma ezzel a tűzzel a keresztények Jézus feltámadását, az örök életet ünneplik, míg mások az élet éltetőjét, a napot köszöntik vele.

Nagyszombaton vagy húsvét vasárnapján fadarabokból magas kupacot építenek a mezőn, a dombtetőn vagy éppenséggel a templom előtt, majd lángba borítják. Korábban a máglyarakás és -gyújtás csak a férfiak kiváltsága volt, ma már ez egy igazi népünnepély, melyet talán a gyerekek élveznek a legjobban, mikor a kialvó tűz parazsában krumplit süthetnek. A fakupac tetejére néhol öreg méhkast vagy tojásokkal és szalagokkal feldíszített fenyőfát is állítanak, hogy a tüzet, mely az életet szimbolizálja, még jobban felszítsa.

A tűz fényének szerencsehozó szerepet tulajdonítanak, így mindaz, aki látja, szerencsefiává válik. Sőt azokat a házakat, amelyeket a húsvéti tűz fénye bevilágít, a tűzvésztől és minden betegségtől megóvja. A tűz átugrása is szerencsét jelent, fiatal szerelmespárok kéz a kézben ugranak át felette, hogy hosszú szép jövőjük lehessen. A termelő gazdák pedig a gazdag termés reményében ugornak át a nem veszélytelen tűz lángjai felett. Ám, kinek a merész mutatvány nem sikerül, nagy bajt hoz magára, a néphit szerint még abban az évben meghal, hacsak nem kormozza be arcát a tűz hamvával.

Egyes településeken nagy hagyománya van a húsvéti lángoló kerekek (Osterräder) gurításának. Lüdge (Ostwestfalen) és Günsterode (Nordhessen) városában húsvét vasárnapjának estéjén nagy tömeg gyűlik össze, hogy a hatalmas lángoló kerekeket legurítsák a dombról a völgybe.

Egy másik igen szép szokás a húsvéti tűz hordása. St. Peterben (Schwarzwald) nagyszombaton, a korai istentisztelet előtt a templomtéren lévő máglyát meggyújtják, majd, miután a pap megszentelte a tüzet, meggyújtják vele a húsvéti gyertyát, és a hívők bevonulnak a templomba. Míg tart az istentisztelet, fiatal férfiak házról házra járnak a szentelt tűzzel, hogy a háziasszonyok új tüzet szíthassanak otthonukba.

Húsvéti kutak - Osterbrunnen

A forrásból merített húsvéti víz szempanaszok, kiütések és más egyéb betegségek orvoslására is szolgált. Úgy tartotta a néphit, hogy aki húsvét reggelén a patak vizében megmosdik, örökké fiatal marad. Sőt az állatokat is beterelték reggel a patakba, hogy egészségesek maradjanak. A víz az élet és a termékenység szimbóluma volt, így a tavasz és a termékenység istennőjének, Ostarának emlékére nagy tiszteletben tartották.

A keresztény hit elterjedésével sem csökkentek a húsvéti vízhez kapcsolódó hiedelmek: a víz egész évben megvédte a család tagjait a betegségektől és szerencsétlenségektől. A vizet nagyszombat éjszakáján húsvét vasárnapjának pirkadatáig meríthették a lányok a kútból szigorú némaságban, nehogy a víz áldó és gyógyító hatása a csend megtörésével elszálljon.

Németországban és Svájcban több helyen is szokás az életet adó víz tiszteletére a kutakat és forrásokat ünnepi pompába öltöztetni. Díszként többnyire kifújt egyszínű tojásokat és kötegekbe font papírszalagokat, "Pensalát" használnak, de gyakran erősítenek a kútvályúra vagy a kút fölé épített állványokra, illetve koronára girlandokat, fenyőágakat és szép tavaszi virágokat.

Húsvéti tojás - Ostereier

A tojás ősidők óta a termékenység, az élet megújulásának jelképe. Egyes népek úgy tartják, hogy a világ is egy tojásból, egy hatalmas világtojásból származik. Mivel a tojásnak mindig is különleges életerőt tulajdonítottak (a sírok elmaradhatatlan halotti ajándékai voltak), ezzel kívántak elhunyt hozzátartozóik újjászületéséhez természetfeletti erőt útravalóul adni. A tojás kívülről kemény, élettelennek tűnő tárgy, de benne élet rejlik. Mint ahogy a csibe a tojáshéjból, úgy jön ki sírjából a feltámadt Jézus, megtörve a halál hatalmát. A X. századból való keresztény sírokban is találtak tojásokat, mégpedig pirosakat. Ez bizonyítja, hogy már ezer évvel ezelőtt is festették a tojásokat. Sokáig kizárólag csak pirosat használtak a húsvéti tojások festésére, a piros szín ugyanis Jézus kiontott vérét szimbolizálta. Úgy háromszáz évvel ezelőtt jelentek meg más színek is a festésben. A zöld tojás festéséhez a spenót, a sárgához a hagyma, a kékhez a mályva, a piroshoz a cékla levét használták. Kezdetben a húsvéti tojások egyszínűek voltak, majd egyre népszerűbbé váltak a színes mintákkal és képekkel díszítettek. Ma már számtalan tojásdíszítési technikát ismerünk, így mindenki az ízlésének, kézügyességének megfelelő tojáscsodával lepheti meg szeretteit.

Senki sem tudja pontosan, hogyan keveredett a nyúl húsvéti hagyományaink közé. Korábban, mikor még a germánok különböző istenekben és istennőkben hittek, a nyulat a tavasz istennőjének, Ostarának hírnökeként tartották számon. Mikor a szántóföldeken és a mezőkön nyulak ugrándoztak, és sok-sok kicsi nyuszit hoztak a világra, tudták az emberek, hogy vége a télnek, eljött a tavasz. A nyúl a keresztény hit elterjedése után is megtartotta kiemelkedő szerepét, az igencsak szapora állat az új élet keletkezésének jelképévé vált.

Jó háromszáz évvel ezelőtt vált általánossá a húsvéti tojás ajándékozásának szokása. Szinte ezzel egyidejűleg kezdett el terjedni a tojástojó nyúl legendája is. Kora tavasszal a házak kertjeiben gyakrabban tűnnek fel a nyulak, hogy élelemhez jussanak. Mivel a tyúkok nem tudnak festett vagy csokoládétojásokat tojni, egyszerűbb volt a gyerekekkel elhitetni, hogy a szerencsehozó tojásokat a kertekbe beszökő húsvéti nyúl tojja. Sőt, a hihetőséget az is erősítette, hogy a tojások széthordására a nyúl sokkal inkább alkalmas, hisz ügyesebb és gyorsabb is, mint a tyúk.

A legkorábbi emlék, mely a húsvéti nyúl létezését igazolja, 1678-ból, Georg Franck heidelbergi orvosprofesszor egy írásából származik. A XVI. századig a húsvéti tojásokat régiónként más-más állatok hozták és rejtették el a kertben. Volt ahol a róka vagy a kakas, másutt a gólya, a kakukk, a daru vagy a fajdkakas.

Egy másik legenda szerint a nyúl a germán tavaszistennő, Ostara egyik galambját jelképezi, akit az istennő büntetésből nyúllá változtatott. Ezen ismeret függvényében, már nem kérdéses, hogyan tud a nyúl tojást tojni.

Húsvéti játékok - Osterspiele

A húsvéti tojásokhoz kötődő játékok több évszázados múltra tekintenek vissza, és nagy részük még ma is igen kedvelt húsvéti időtöltés.

1. Tojás keresés (Eiersuchen)

A mezőn, a kertben vagy akár a házban is sok-sok tojást kell elrejteni, majd akinek a legtöbb tojást sikerült megtalálnia, az nyerte a játékot. Jutalma az összegyűjtött sok tojás.

Ezt a játékot akár időre is lehet játszani.

2. Tojásszedegetés (Eierklauben)

Ehhez két csapatra, két kosárra, kb.50-100 darab tojásra és két zászlóra van szükség. A tojásokat a szabadban itt-ott elszórják, és a csapattagoknak ezekből tojásokból kell minél többet a kosarukba gyűjteniük. Eközben mindkét csapatból egy-egy tag elszalad a másik csapat zászlójáért, amit egy előre megbeszélt helyen találnak meg. A tojásszedegetést addig folytathatják, amíg az ellenfél csapatának tagja meg nem érkezik a zászlóval. A játékot az a csapat nyeri, akinek a legtöbb tojást sikerült a kosarába gyűjtenie.

3. Tojásgurítás (Eierrollen)

A keményre főtt tojásokat egy dombról vagy egy lejtőről gurítják le a játékosok. Akinek a tojása egyben maradt, az nyert, és jutalmul megkapja az összetört tojást. Egy másik variáció szerint az nyer, akinek a tojása messzebb gurul.

Egyes településeken a tojást nem gurítják, hanem hajítják.

4. Tojással futás (Eierwettlaufen)

A tojást egy nagy kanálra vagy fakanálra fektetik, és így kell vele a célba futni. Az nyer, aki elsőként ér célba anélkül, hogy a tojását elhagyta volna.

5. Tojások ütköztetése (Eierticken / Eierpecken)

Két tojást kell a csúcsával addig egymáshoz ütköztetni, míg az egyik el nem törik. Az összetört tojást a nyertes kapja meg. Az ütköztetés alatt a következő rövid biztatást lehet mondogatni: "Higgo higgo, Spitz auf Spitz".

6. Tojásbowling (Eierbowling)

A játéktér közepére helyezzünk egy tojást. A feladata az, hogy a kihelyezett tojás közvetlen közelébe gurítsák a játékosok tojásaikat. Az nyer, akinek a tojása legközelebb kerül a célponthoz.

7. Tojás a hegyen (Ei im Berg)

Egy asztal közepére homokból vagy sóból hegyet építünk, majd a tetejére egy tojást helyezünk. A játékosok körbeállják az asztalt, és mindig egy teáskanálnyi homokot vagy sót vesznek le a hegyből. A játék addig tart, amíg a tojás le nem billen. A vesztes az, aki utoljára kanalazott a hegyből.

8. Tojásfújás (Eierblasen)

A játékosok körbeülnek egy asztalt. Alkarjukat az asztal peremére helyezik. Az asztal közepére egy kifújt tojás kerül, amit egy adott jel után a játékosok fújni kezdenek. A játék lényege, hogy a tojás nem érintheti meg a játékosok karját. Ha mégis, mínusz pontokat kapnak. Öt vagy tíz mínusz után a játékos kiesik vagy zálogként egy húsvéti ajándékot kell adnia.