Súlyos titkok derültek ki a középkori könyvmásoló szerzetesekről

Kik voltak azok a szerzetesek, akik a 12. században a kolostorokban a könyveket írták vagy másolták? Ezt a kérdést vizsgálja a St. Pölteni Alkalmazott Tudományok Egyetemének és a Klosterneuburgi Apátságnak egy tudományos projektje - szintén a mesterséges intelligencia segítségével - írja az ORF.

Amikor a 12. században Alsó-Ausztriában megalapították a Heiligenkreuz , Zwettl vagy Klosterneuburg kolostorát, a szerzetesek szinte az egyetlenek voltak a régiójukban, akik tudtak írni és olvasni. A könyveket, amelyeket akkoriban írtak vagy másoltak, kézzel írták hónapok, gyakran évek munkájával. Hogy kik voltak ezek az írástudók, aligha tudjuk, mert a szerzetesek igyekeztek azonos betűkkel írni.

Az, hogy a korai kézzel írott könyvek írásmódja ilyen egységesnek tűnik, Nagy Károlynak köszönhető, aki a világos, egységes és egyszerű írásmódot támogatta. Ezeket a leveleket ezért karoling minuszkuláknak nevezik. Ez azt jelenti, hogy a kolostorokban élő szerzetesek háttérbe szorították műveiket, és nagyrészt névtelenek maradtak.

"Csak egy írástudó van, akit név szerint ismerünk ebből az időszakból. Ez az írnok 'Ottó', de senki másnak a nevét nem tudjuk" - mondta Martin Haltrich, a klosterneuburgi apátság könyvtárának vezetője a noe.ORF.at-nak.

"A középkorban az írnokok úgyszólván a kolostor írógépeit jelentették. Igyekeztek minél egyenletesebben és egyenlőbben írni" - teszi hozzá Markus Seidl, a Sankt Pölteni Alkalmazott Tudományok Egyetemének "Kreatív számítástechnika" tanszékének vezetője.

A filmekkel ellentétben, mint például A rózsa neve című filmben, az írást nem gyertyafénynél végezték. A lángok túl veszélyesek voltak a pergamenre vagy a papírra. Az írástudók munkája pedig nehéz volt, mert nem volt szabad a kézfejüket a papírra tenniük.

"Van néhány beszámoló középkori írástudókról, akik leírják, hogy milyenek voltak. Ott azt mondják, hogy három ujj mozog, a test többi része fáj" - mesélte Martin Haltrich a klosterneuburgi apátságból. Egy szövegből azt se lehet megállapítani, hogy egy írnok mikor merült bele a tintatartóba, hogy folytassa az írást.

Az egyformaság és a pontosság ellenére különböző szerzőkre lehet következtetni. Ezek aztán rövidítéseket kapnak. Az egyik példa erre "A30" író, egy szerzetes, aki nagyon termékeny volt életében. Eddig a számítógépes elemzés sok oldalt rendelt hozzá.

A mai számítógépes elemzéssel sok egységes részletet lehet rögzíteni: például azt, hogy az író mennyire helyezi el betűit a finoman megrajzolt alapvonaltól, a különböző betűkapcsolatokat, a duktust, vagyis azt, hogy az író hogyan dönti meg az írását, milyen a söprés, vagy hogy az írás hogyan "él". A legfigyelemreméltóbb az, hogy a mesterséges intelligencia folyamatosan tanul - magyarázza Markus Seidl, a Kreatív számítástechnika kurzusról.

A kézzel írott könyvek - más néven kódexek - minden oldalához és írójához egy-egy doboz és szín tartozik. Végül a sokszínű mintázat megmutatja, hogy hány különböző írnok dolgozhatott egy könyvön. Ha sok színes doboz van egy sorban, az írnokok gyakran váltották egymást. Lehetséges például, hogy fiatal szerzetesek próbálkoztak néhány könyvvel, és a munka nem volt túl jelentős.

A kiindulópontot a paleográfusok, a szentíráselemzők korábbi kutatási eredményei jelentették, és végül ismét a szakértők döntenek a vitás kérdésekről. 

A klosterneuburgi apátság könyvtára 1250 kézzel írott könyvével a legnagyobb a nyugati világban. Már 250 000 oldalt digitalizáltak, és fokozatosan számítógépes módszerrel dolgozzák fel. A világon egyedülálló projektet a befejezése után más kolostorokban is folytatják, például a stájerországi Admont apátságban.