Izgalmas változások történtek a versailles-i kastélyban

Szálloda a kastélyban

Izgalmas változások zajlottak a Château de Versailles-ban a világjárvány alatt. Talán a legegyedibb az, hogy tavaly nyáron új szálloda nyílt a területén.

A Franciaországban vitathatatlanul legexkluzívabb szállodájában a vendégek az egykori királyi palota 18. századi régiségekkel berendezett szobáiban lakhatnak, egy Alain Ducasse séf által felügyelt étteremben étkezhetnek és egy Marie-Antoinette által inspirált kezelésekkel felszerelt gyógyfürdőben lazulhatnak.

Jeu de Paume: visszaállították egykori dicsőségét

De a palotába látogatóknak nem kell a szállodában fizetendő 2077 dolláros éjszakánkénti árat kipréselniük, hogy valami újat tapasztaljanak. Távollétük alatt több fontos helyiség is átalakítást kapott, köztük a Jeu de Paume, vagyis a versailles-i királyi teniszpálya, amely újra megnyílt egy 1,8 millió eurós felújítási projekt után, így a nagyközönség a francia történelem egy elfeledett részét láthatja.

Jeu de paume de Versailles (c) wikipedia/Giogo

A termet 1686-ban XIV. Lajos számára a királyi család teniszpályájaként hozták létre, majd 100 évvel később a francia demokrácia alapító aktusának helyszíne lett. Itt tettek esküt 1789. június 20-án a képviselők Franciaország első alkotmányának megalkotására, miután kizárták őket a versailles-i Menus-Plaisirs teremből, miután nem voltak hajlandóak alávetni magukat a királynak.

Nyolc hónapos zárva tartás után a teremben ismét tárlatvezetéseket tartanak, visszahozzák a korábbi, 1789-es restaurálás után eltűnt motívumokat, és restaurálják Luc-Olivier Merson A teniszpálya esküje című mamutfestményét.

Chambre du Dauphin: a legrangosabb lakosztály

A palota más részein a Dauphin - XV. Lajos legidősebb fia - lakosztálya szintén újra megnyílt 18 hónapos munka után. A palota egyik legrangosabb lakosztályának számító földszinti lakás (amely egy hálószobából, könyvtárból és fogadószobából áll) a Madame Du Barry (XV. Lajos szeretője) felújított magánlakosztályával együtt újra megtekinthető.

A múzeum illetékesei igyekeztek a szobákat szinte pontosan úgy kialakítani, mint amikor pompájuk csúcsán voltak, és helyi asztalosokat, aranyozókat, márvány- és stukkómestereket alkalmaztak, hogy visszaadják 18. századi fényüket.