Főleg nőket érint: Az utazás őrült tettekre is kényszeríthet

Párizs, Jeruzsálem, India: mind egy-egy szindróma okozója

Hasonló különleges lelkiállapotokat, depressziós rohamokat vagy szédüléseket más városokban is megfigyeltek a turistáknál.

A Jeruzsálem-szindróma a szent városba érkező vallási zarándokokat fogja el: nyugtalanság, stressz, elzárkózási vágy, beteges tisztálkodási törekvés - ezek a fő megnyilvánulásai.

A Párizs-szindróma a francia fővárosban letelepedett japánok közül azokat érinti, akik nem képesek alkalmazkodni az új helyszínhez, és akiket nyomaszt a város, mert nem egészen olyan, mint elképzelték.

2009-ben Mona Lisa elleni "merénylet" során a Louvre egyik látogatója teát löttyintett Leonardo da Vinci remekművére. Mivel a képet törhetetlen üveg védi, csak a merénylőnek, egy Franciaországban élő fiatal japán nőnek történt baja, amennyiben rögtön őrizetbe vették, majd a párizsi prefektúra pszichiátriai segélyszolgálatára szállították, ahol megállapították, hogy nincs egészen magánál. 

India-szindróma néven a hatalmas ázsiai országba látogató nyugati turisták különleges lelkiállapotait foglalják össze. Ebben a mitikus országban olyan kulturális sokk éri őket, hogy egyesek elvesztik a talajt a lábuk alól. Rendkívüli aggodalmat éreznek, paranoiás őrjöngés vagy depresszió sújthatja őket.

Régis Airault pszichiáter több éven át teljesített szolgálatot a bombayi (Mumbai) francia konzulátuson, és több alkalommal is kénytelen volt hazaküldeni Franciaországba olyan honfitársait, akiket ez a lázas lelkiállapot kerített hatalmába. Fous de l'Inde (India bolondjai) című, 2000-ben megjelent könyvében több ilyen esetről is beszámolt. Például egy fiatal lányról, aki egy jótékonysági szervezet által szervezett tíznapos látogatás során meg akarta csókolni az utcákon kóborló szent teheneket, vagy egy asszonyról, aki azért utazott Indiába, hogy "feltöltődjön", és majdnem vízbefúlt, amikor úszva akart hazatérni Franciaországban élő szüleihez.

"Az utazás, akárcsak egy elválás vagy egy költözés, megzavarhatja az embereket. Ez a pszichikai rövidzárlat könnyebben alakulhat ki olyan helyeken, amelyek kapcsolódnak az illető személy számára jelentős kultúra és történelem szelleméhez"

- magyarázta Régis Airault.

A nyugatiak esetében ez a Firenze-Jeruzsálem-India tengely, a japánoknál Párizs, a muzulmánoknál pedig Mekka.

"Vannak-e előjelek? Olyanokról van szó, akik hajlamosak az elmebetegségek valamelyikére? Nem feltétlenül - fejtette ki Marie-Jeanne Guedj. - Maga az utazás is kiváltó ok lehet, és az esetek többségében a hazatérés után a tünetek megszűnnek".

Vagyis léteznek olyan "kóros" utazások, amelyek eleve a páciens állapotának a megnyilvánulásai, ezért is kerekedik fel az illető hirtelen lázas sietséggel. Ez azonban más, mint az ésszerű okokból megszervezett utazás során kialakuló beteges elmeállapot, a Stendhal- vagy a Párizs-szindróma.

Youcef Mahmoudia, a párizsi Hotel-Dieu kórház pszichiátere évente mintegy ötven olyan személyt - külföldieket és vidékről érkező franciákat - fogad, aki ilyen zavarban szenved. Egy japán nő például úgy érezte, Tokióból hangot hall, Szűz Mária arra kéri, találkozzon vele a párizsi Notre Dame székesegyházban. Mahmoudia szerint az utazás önmagában nem válthat ki látomásokat.

"Az érintettek normálisnak tűnnek, de valójában már elindult náluk a habarodottságot előidéző folyamat. A konzultáció során bizarr magatartást tanúsítanak a külvilág iránt, szomorúság sugárzik belőlük, indulás előtt rosszul alszanak. Mindez gyakran szakmai túlterheltségnek, érzelmi szakításnak, valamilyen gyászesetnek vagy egy munkahely elvesztésének tulajdonítható" - húzta alá.

A pszichiáter mindenesetre azt tanácsolja, hogy az emberek inkább akkor kerekedjenek fel, amikor jó formában vannak: ne higgyék, hogy egy utazás megoldás lehet rossz lelkiállapotukra.