92. Salzburgi Ünnepi Játékok. Frissítve!

2012. február 10.

92. Salzburgi Ünnepi Játékok. Frissítve!

Pénteken hivatalosan is megnyílik a salzburgi fesztivál. A hagyományokhoz híven a játékok egy Mozart-operával és az egyik alapító atya, Hugo von Hofmannsthal Jedermann (Akárki) című drámájának előadásával kezdődnek.

Heinz Fischer osztrák szövetségi elnök és a tartományi, valamint a szövetségi kormány tagjainak részvételével péntek délelőtt hivatalosan is megnyílik az 1920-ban alapított Salzburgi Ünnepi Játékok eseménysorozata a Festspielhausban.

A Zürichből érkezett új vezetőknek, Alexander Pereira intendánsnak és Sven-Eric Bechtolf színész-rendezőnek, a színházi programok felelősének ez az első fesztiválja.

A program - Pereira újító szándéka alapján - tíz nappal hosszabb a hagyományosnál, már július 20-án elkezdődött a Ouverture Spirituell elnevezésű, főként liturgikus zeneműveket bemutató sorozattal. Az egyik alapító, Hugo von Hoffmannstahl drámája, a Jedermann (Akárki) hagyományos előadása is színre került már a Dóm téren.

Kilenc operaelőadásra válthatnak jegyet az érdeklődők. Damiano Michieletto új rendezésében, a Sanghaji Nagyszínházzal együttműködésben kerül színre Puccini Bohémélete, amelyben Anna Netrebko és az új tenor csillag, Piotr Beczala lép fel. A másik alapító, Richard Strauss Ariadne Naxos szigetén című operájában Emily Magee és Elena Mosuc hallható.

Az operaszéria első bemutatója A varázsfuvola lesz július 27-én. Érdekessége, hogy Nikolaus Harnoncourt vezényletével a Concentus Musicus Wien historikus hangszereken játssza Mozart zenéjét az eredeti partitúra alapján, a prózai betétekkel - így az előadást 4 órásra becsülik.

Peter von Winter zeneszerző írta meg A varázsfuvola folytatását A labirintus címmel, a darabot Alexandra Liedtke állítja színpadra. Händel Tamerlanójának koncertszerű előadásában napjaink egyik legjobb kontratenorja, Bejun Mehta énekli a címszerepet.

Mozart A pásztorkirály (Il re pastore) két felvonásos "serenatájában" makedóniai Nagy Sándorként a híres mexikói tenor, Rolando Villazón tér vissza Salzburgba. A barokk operák mestere, William Christie vezényli az Orchestra La Scintillát, a Zürichi Opera régizenei együttesét.

Alois Bernd Zimmermann Katonák című, ritkán hallható operáját a Milánói Scalával koprodukcióban mutatják be. Az ünnepi játékok finisére időzített premier oka a vendégmarasztalás, töltsön minél több időt Salzburgban a közönség.

Pereira koncepciójának része, hogy a húsvéti, illetve a pünkösdi fesztiválról is átemel egy-egy produkciót, idén Bizet Carmenjét és Händel Giulio Cesare in Egitto című zenedrámáját.
A zenekari kínálat is gazdag, a fesztivál rezidens együttese, a Bécsi Filharmonikusok mellett pódiumra lép a London Symphony Orchestra, a Berlini Filharmonikusok, a West-East Divan Orchestra, a Gewandhaus és az Amszterdami Concertgebouw Orchestra.

Nyolc sztárénekes ad dalestet, köztük Michael Volle, aki mellett beszélőként mutatkozik be az énekléstől visszavonult Thomas Quasthoff. Szeptember elsején bált rendeznek, és másodikán egy Mozart-matinéval zárul a fesztivál.

Pereira kinyilvánította: 2013 és 2016 között minden évben egy opera ősbemutatót akar. A 2013-as játékokra tervezik Kurtág György művének premierjét. Az opera Samuel Beckett neves brit drámaíró 1957-ben született műve, A játszma vége alapján készül.

A hivatalos megnyitó előtt csütörtökön bejelentették, hogy Pereira és a fesztivált működtető kuratórium kompromisszumot kötött az intendáns korábban bejelentett igényéről, miszerint a jövő évi büdzsét állapítsák meg jóval 60 millió euró fölött, különben lemond. Az osztrák hírügynökség szerint azonban megállapodtak: a plafon 60 millió és Pereira marad. (MTI)

 92. Salzburgi Ünnepi Játékok
2012. július 20.-szeptember 2.

Ünnepi Játékok Estjei a Siemens-szel
2012. július 27-től
Az Ünnepi Játékok előadásainak közvetítése a Káptalan téren (Kapitelplatz), hatalmas vetítővásznon, minden este.


A Fesztivál története:

 Az első világháború vége felé s zületett   meg az ötlet, hogy Salzburg városában fesztivált kellene alapítani. A karrierjét a Salzburgi Tartományi Színháznál színészként kezdő, időközben híres rendezővé lett Max Reinhardt 1917-ben juttatta el Bécsbe az ötletet írásba foglaló szándéknyilatkozatot; a költő, Hugo von Hofmannsthal pedig 1919-ben konkrét programjavaslattal egészítette ki azt.

A fesztivál születésének napja 1920. augusztus 22., ekkor mutatták be a Dómtéren Hugo von Hofmannsthal „Jedermann” (Mindenki) című moralizáló színdarabját Max Reinhardt rendezésében. 1921-ben ezt a produkciót ismételték meg és szerveztek mellé néhány koncertet, 1922-ben aztán már opera is szerepelt a műsoron. 1926-ban csatlakozott a rendezvényhelyszínekhez a Felsenreitschule (Sziklába vájt lovasiskola), 1925-27 között felépült a Festspielhaus (Fesztiválpalota), így lehetővé vált a program további bővítése. Salzburg hamarosan a kor legjobb rendezőinek, karmestereinek, színészeinek és énekeseinek kedvelt találkozóhelye lett.

A háború és az utána következő évek

Az Anschluss alapvetően megváltoztatta a Salzburgi Ünnepi Játékok profilját. A fesztiválon a korábbi években meghatározó szerepet betöltő művészek közül sokan nem léphettek fel többé. Az alapító, Hugo von Hofmannsthal műveit száműzték a programból és a külföldi nézők is távol maradtak a rendezvényektől. A hatalom propagandája eszközéül használta a várost és a fesztivált. A háború kitörése után a program jelentősen leszűkült. 1945 nyarán aztán újra igazi fesztiválnak örvendhetett a közönség. A helyzet a következő évben, 1946-ban normalizálódott és szilárdult meg: újra megérkeztek a Bécsi Állami Opera társulatának tagjai és a Bécsi Filharmonikusok. 1948-ban új ember került a szervezés középpontjába, neve a mai napig elválaszthatatlanul kötődik a Salzburgi Ünnepi Játékokhoz: ő Herbert von Karajan.

Herbert von Karajan korszaka

Herbert von Karajan 1960. július 26.-án nyitotta meg az újonnan épített Großes Festspielhaust (Nagy Fesztiválpalota) és ezzel együtt egy új korszakot is: a hatalmas nézőtéren immár több mint 2.200 vendég foglalhatott helyet egyszerre. Ezen a színpadon nem a Mozart-repertoár darabjaié lett a főszerep, a gyönyörű, új színházban a 19. század legnépszerűbb operái csendültek fel. Karajan tehát még nemzetközibbé tette a fesztivált, ám utolsó éveiben érezhetően stagnált a fejlődés és 1989-ben bekövetkezett halála után először is ezt a megtorpanást kellett orvosolni.


A nyitás ideje

A Karajan örökébe lépő Gerard Mortier 1990 - 2001 között a nyitás politikáját követte: jóval szélesebb és modernebb műsorstruktúrát alakított ki, kevésbé elcsépelt, gyakran kifejezetten provokatív szemléletmódot vezetett be és újabb, fiatalabb nézői rétegeket is megcélzott. Minden egyes fesztiválhoz választott valamilyen mottót, amely a teljes programban visszatükröződött. Az új produkciók száma évről évre látványosan emelkedett, közben pedig  a rendezők új generációja lépett a rivaldafénybe Salzburgban.

Második megújulás

A fesztivál vezetését 2002-ben átvevő Peter Ruzicka öt pillérre építette a salzburgi dramaturgiát: első ízben került sor mind a 22 Mozart-opera ciklusokra bontott előadására, amelyekkel a város legjelentősebb szülötte előtt tisztelgett és eddig nem látott új bemutatókra. Az egykori fesztiválalapító, Richard Strauss művei is hasonló megfontolásból jelentek meg a programban. Ruzicka ismertette meg a nagyérdeműt a náci évek alatt külföldön alkotó, vagy betiltott osztrák zeneszerzők, Korngold, Zemlinsky és Schreke darabjaival; a híres, mindenki által ismerni vélt 19. századi zeneműveket új megvilágításban vitte színre, ezzel is meghirdetve egy „második modern forradalom” korszakát. Nem utolsó sorban pedig szorgalmazta, hogy minél több ősbemutató legyen a fesztiválon. Ruzicka vezetésének négy éve alatt érte el a fesztivál a Karajan utáni időszak legmagasabb bevételét és nézőszámát.