Ouranoupoli

Ouranoupoli, "az Ég Városa" az Athosz-hegyi szerzetesi köztársaság kapuja Chalkidiki keleti "ujján" – jelképe egy XIV. századi bizánci őrtorony, amelyet a Vatopédi-kolostor emeltetett.

Chalkidiki harmadik, vallási "ujjának" (az Athosz-félszigetnek) tövében fekvő Ouranoupoli egykor a Vatopédi-kolostor Proszphorion nevű gazdasági birtoka volt. A part menti, mintegy 1344-ben épült bizánci őrtorony (Proszphorion-torony) ezt a birtokot védte a kalóztámadásoktól, s a mai napig a település jelképe, közepén egy régészeti kiállítással.

A régió történelme egészen Xerxész perzsa királyig nyúlik vissza, aki miután Kr. e. 492-ben hajóhadát elvesztette az Athosz-hegy viharos vizein, egy csatornát vágatott a félsziget legkeskenyebb pontján, hogy elkerülje a veszélyes megkerülést – a csatorna mára teljesen eltűnt.

A mai falut 1922-ben, a görög–török lakosságcsere során, kis-ázsiai menekültek alapították újra; sokáig út híján kizárólag hajóval volt megközelíthető, mivel egy régi törvény tiltotta útépítést az Athosz-hegy felé.

Ouranoupoli ma az Athosz szerzetesi köztársaság (1988 óta UNESCO világörökség) egyetlen legális kapuja: innen indulnak azok a hajójáratok, amelyeken – mivel a szárazföldi belépés férfiaknak engedélyezési okmányhoz (diamonitirion) kötött, nőknek pedig egyáltalán tilos – a látogatók a tengerről csodálhatják meg a sziklás partra épült kolostorokat.