Kíthira (Κύθηρα)

Hésziodosz mítosza szerint a kíthirai tengerben született Aphrodité, a szerelem istennője. Uránosz bezárta a gyerekeit a Tartaroszba, félve, hogy hatalmasabbak lesznek nála. Ezért Gaia megbüntette őt, legfiatalabb fiának, Kronosznak egy sarlót adva, aki így kasztrálta az apját. A tengerbe hulló vércseppekből születtek az Erinnüszok, és maga Aphrodité is.

Kíthira szigete mindig is a mediterrán kultúrák találkozási pontja volt.

Már a neolitikus korban is lakták, ahogy arról a rengeteg cserépdarab tanúskodik a bronzkorból és a kora minószi korból. Már az i. e. 20. század előtt elfoglalták a szigetet a minósziak, és innen irányították a körülötte lévő területet. Az egyik legkorábbi település a mostani Paleopoliszban volt, az itteni Régészeti Múzeumban állították ki az itt talált gyönyörű leleteket; az egyik leglátványosabb egy nagy kőoroszlán (4 euró a belépő, 8:30-15:30 a nyitvatartás). A hegyekben egy szentély nyomaira bukkantak.

Az i. e. 15. században a föníciaiak gyarmata volt, akik itt tenyésztették és dolgozták fel a bíborcsigát, bíborfestéket előállítva belőle. Hérodotosz szerint a föníciaiak alapították az Aphrodité-templomot a szigeten, és ekkor hozták be az ő tiszteletét keletről, ahol egy hasonló istennő létezett.

Utánuk a mükénéiek uralták Kíthirát az i. e. 14. században. Az i. e. 6. századtól a klasszikus korig folyamatosan gazdát cserélt Athén és Spárta között. Erről a cserélgetésről szintén sok lelet árulkodik.

Majd a macedónok, és a rómaiak következtek. Az i. u. 6. századtól birtokolta a Bizánci Birodalom, és ők erős vallásos nyomot hagytak a szigeten, legalább 300 templomot és egyéb emlékművet. Állítólag Paleokhóra városában 365 templom volt, egy az év minden napjára. Sajnos a várost – gazdaságát látva – 1537-ben Hajreddin Barbarossa janicsár, rettegett kalóz elpusztította és lemészárolta a lakóit.

A középkortól kezdve hol a velenceiek, hol a bizánciak, később a franciák, oroszok és angolok is elfoglalták. Volt idő, amikor önálló állam volt egy rövid ideig a 20. században. A II. világháborúban a kíthiraiak aktívan részt vettek az ellenállásban; 1944. szeptember 4-én elsőként Görögországban a szigetet szabadították fel német uralom alól.

Látnivalók

Szent Szófia barlangja már 800 éve vallásos célokat szolgál, falát falfestmények borítják. Sőt, még mitologikus jelentősége is van: Parisz és Szép Heléna itt bújtak el Trója felé menet Spártából menekülve, és itt is házasodtak össze. Bár 2000 négyzetméter az egész területe, a látogatók csak 200 méter mélyre mehetnek be.

A Katouni híd a legnagyobb kőhíd Görögországban (110 méter hosszú és 15 méter magas). A legenda szerint 1826-ban azért építette Mackwell kormányzó, hogy könnyebben eljusson egy helyi fiatal lányhoz.

Kíthira fővárosa, Khora felett egy 13. századi velencei erőd áll, ahonnan jól meg tudták figyelni az égei, ión és krétai tengereket és a hajók mozgását. De nem ez az egyetlen erőd: Milopotamosban is található egy szintén velenceiek által épített, amelyet Szent Márk oroszlánjai díszitenek. A harmadik pedig Avlemonaszban található, amelyhez közel süllyedt el 1802-ben Lord Elgin konstantinápolyi brit követ egyik hajója, a Mentor, a Parthenon márványokkal a fedélzeten.

A hajó roncsát 2019-ben búvárrégészek megtalálták, benne páratlan arany ékszereket, főző edényeket és más értékes ókori tárgyakat. A Mentor akkor süllyedt el, amikor Lord Elgin Nagy-Britanniába akarta szállítani az athéni Parthenon, az Akropolisz és más athéni műemlékek kincseinek egyes darabjait. A Mentor az Athén közeli Pireusz kikötőjéből indult, és Málta érintésével érkezett volna az Egyesült Királyságba. 1802. szeptember 15-én viharos időben süllyedt el Kíthira Avlemonasz kikötőjének szikláihoz csapódva. Gyorsan alámerült a tengerfenékre, 23 méter mélyen nyugszik. A hajó valamennyi utasát és a személyzetet fedélzetére vette az Anikitosz nevű hajó. Lord Elgin megszervezte, hogy a hajó rakományát kimentsék. A Parthenon márványfrízeit sikerült is kiemelniük görög búvároknak és Máltára szállítani, onnan kerültek Londonba, ahol a brit kormány megvásárolta, majd a British Museumnak ajándékozta, ahol azóta is látható.

A tengerpartról Kakia Langada szurdokon keresztül lehet végigkövetni Hajreddin Barbarossa útját Paleokhórába. A szurdok elég meredek, ezért csak tapasztalt túrázóknak ajánlják. Megérkezve a romok és emlékek (ide menekültek a szigetlakók, és itt mészárolta le őket a kalóz) vadregényes hangulatot kölcsönöz a helynek. A falakon még néhány freskó is megmaradt.

A legmagasabb ponton egy nagyon szép kilátást nyújtó templom áll. Itt régen egy minószi szentély állt, és a mozaikok még mindig megvannak a padlón. A helyszínt sose fosztották ki, és sok kincset találtak itt a régészek, köztük 83 bronzfigurát, ékszereket és Lineáris A írásos táblákat.

Mivel a sziget körül laknak fókák, napi hajós túrákat szerveznek a meglesésükre.

A környezetvédelem is fontos: Kíthirán van Európa első „Zöld zászlós túraösvénye”. A Green Flag Trails egy tudományosan megalapozott követelményrendszer környezetvédelmi felelősség és fenntartható gazdálkodás szempontjából, amelyet 15 éven át Leon Hugo, az ökoturizmus professzora fejlesztett ki. Fenntarthatóságra és környezetvédelmi felelősségvállalásra összpontosít, és célja az ökoturizmus ösztönzése.