Vézelay

A Mária nevű asszony második keresztneve eredetileg Magdala halászfalura, vagyis szülőhelyére utal (Galileában, a Tiberiás-tó mellett). Nevének jelentése: a Magdalából való Mária. Ő is felkereste Jézust, hogy hallhassa mit tanít, és ez alkalommal megtért. Evangélisták szerint Jézus "hét ördögöt" űzött ki belőle, kiszabadította őt a gonosz hatalmából, s miután mindenható szavával széttörte a bilincset, amivel a gonosz szellem fogva tartotta, és feloldotta az önző vágyak és szenvedélyek köteléke alól, meghívta, hogy szegődjön a nyomába, legyen a követője és szolgálja. Mária Magdolna tehát az asszonyok között volt, akik közvetlenül szolgálták az Urat, akik elkísérhették Jézust, amikor tanítványaival járta a városokat és falvakat, hirdetve az Isten országát, s gondoskodhattak a kis csapatról. Az evangéliumok szerint tanúja volt Jézus halálának, eltemetésének és feltámadásának. Miután Krisztus megjelent neki, ő felismerte az Urat, majd elmondta a látottakat a tanítványoknak. Ezért nevezték az apostolok apostolának. Életével kapcsolatban élénk vita folyik. Többek közt arról is, hogy Mária Magdolna, Betániai Mária, valamint a "bűnös nő" nem azonosak-e? Mind az azonosításnak, mind a megkülönböztetésnek helye lehet, de az újszövetségi kutatások alapján inkább az utóbbinak. Az evangéliumok Jézussal való kapcsolatában Máriát úgy mutatják be mint a nő, aki "szolgálatára volt", illetve aki "gondoskodott róla".

Tisztelete a nyugati egyházban 1100 után terjedt el. Középkori provence-i források szerint élete utolsó harminc évét ott töltötte, majd a Zengeri-Alpok vidékén egy barlangban (Krisztus iránti szeretetében nem akart többé embert látni). Halála előtt Szt. Maximinus kápolnájába ment, ott is temették el, a mai Pitiers-ben.

A legenda szerint csontjait Vézelay-be vitték, amely ma búcsújáróhely.