Tintignac-Naves kelta régészeti lelőhely

Ritka gall hadi leletekre bukkantak a régészek a dél-franciaországi Correze megyében, Tulle közelében.

2004-ben egy i. e. I. századból való gall-római szentély területén 470 tárgyra, illetve töredékre találtak rá. A már korábban is gyakran előkerülő kardok és lándzsák mellett régészeti szenzáció az az öt carnyx, azaz kelta trombita, amelyet arra használtak, hogy hangerejével rémisztgessék az ellenséget. A csaknem teljesen ép zeneszerszámok kétméteres csövekből állnak, szájuk vaddisznó- és kígyófejet formáz. Eddig töredéket találtak belőlük Skóciában és a franciaországi Mandeure-ben. A carnyxeket különböző ábrázolásuk alapján, főleg pénzérmékről ismerték.

Ritka leletnek számítanak a sisakok is, amelyek közül nyolc bronzból, egy vasból készült. Az egyik, szokatlan módon, hattyút
formáz, egy másikat pedig aranylevelek díszítenek. Eddig mindössze 20 ilyen sisakot találtak a régi Gallia területén. Annak idején sokszor tarkó és arcvédő is tartozott hozzájuk.

A fegyverek mellett bronzból készült vaddisznó- és lófejek is hevertek. Ezek hadijelvények voltak, amelyeket a zászlórudak végére rögzítettek. A régészek szerint a leletek rituális, az isteneknek szánt ajándékok részei lehettek. Restaurálásuk után, 2-3 év múlva egy múzeumban kapnak helyet, ahová, megtalálóik örömére, minden bizonnyal tódulni fognak a kelta korszak szerelmesei.

A Tintignac-ban talált tárgyaknak köszönhetően a történészek mostantól értelmezhetik a fegyverek áldozati szertartásait az isteneknek, és a tudósok az európai kelta tanulmányok egyik fő helyszínének tekintik Európában, egyedi tárgyak a világ, például a "carnyx" és a madár sisak. A gall és a gallo-római kultúra egymásra helyezése a i.e. 52-ben történt gall meghódítást követően nagyon érdekes megérteni, hogy a gallokat hogyan asszimilálták a Római Birodalomba azzal, hogy megtartották életmódjuk egyes részeit, miközben néhányat elvettek a rómaiaktól.

A carnyx, azaz a kelták harci trombitája egy hosszú függőleges csőből és arra merőleges, állat alakú tölcsértorokból áll. A végződés gyakran – de nem kizárólagosan – vadkanfejet formáz, máskor a kelta művészet egyik népszerű motívumára, a sárkányfejre emlékeztet. A hangszer kelta neve görög átírásban (κάρνυξ) és rövid leírása egy 12. századi bizánci lexikographusnál, a thessaloniki Eustathiosnál maradt fenn, aki szerint a trombitát (σάλπιγξ) a kelták carnyxnak nevezik.

Polybiosnal a rómaiak és a kelták telamóni csatájának (Kr. e. 225) leírásában így ír: …ijedelmet keltett bennük (ti. a rómaiakban) a kelta katonák harci rendje, nemkülönben a rettentő zaj, amit az ellenség csapott. Mert a gallok nemcsak számtalan kürtöt és trombitát szólaltattak meg, hanem ezzel együtt az egész sereg is harci dalokat kezdett üvölteni… (Muraközy Gyula fordítása).

Később a hangszer a római művészetben a legyőzött Gallia jelképe lett: ebben a minőségében látható a Prima Porta-i Augustus-szobor díszpáncélján.