Rattenberg

"Egyutcás" városka. A városkép a 17. század óta gyakorlatilag semmit sem változott, ez Ausztria legzártabb műemlékegyüttese.

A krónikák szerint a rómaiak alapították, de a 15. és 16. században szorgalmas hajós- és bányászvárosként élte fénykorát. Miután a bányái kimerültek, nem építették tovább, így maradt meg mára, a régi állapotában Rattenberg, amelyet gondosan meg őriztek az utókornak.

Rattenberg egykori várbörtönében tizenhét évet töltött ártatlanul Zrínyi János Antal, az összeesküvés vádjával lefejezett Zrínyi Péter fia. 

A kisváros lakói napjainkban főleg az idegenforgalomból élnek. Emellett a tiroli ólomüvegipar központjaként és a művészi lakatosipar egyik fontos ausztriai centrumaként is emlegetik.

Rattenberget télen soha nem éri napfény, mert azt a fölötte meredeken magasodó 910 méter magas Stadtberg elfogja előle. Ezért pár éve kitalálták, hogy a tükröző gyerekekhez hasonlóan eltérítik a napsugarakat, hogy az egy meredek szikla következtében a téli hónapokban ráboruló sötétséget eloszlassa. A kritikus hónapokban 60, számítógéppel vezérelt óriástükörrel - amelyek követik a nap mozgását - a fényt a szomszédos, napsütötte Kramsach faluból egy, a Stadtbergen található várra szerelt fix tükörre vezérlik, amely azt a falu központjának tíz különböző pontjára szórja.

A merész terv azonban sohase került megvalósításra.

Üvegművészet

Rattenberg lakosai ma üvegcsiszolásból élnek. A Kisslinger Kristall-Glas üvegcsiszoló műhelyben hétfőtől péntekig meg is lehet nézni, hogyan készülnek a rattenbergi üvegtárgyak. 

Ágoston Múzeum

A múzeumban őrzik a legendás szabadsághős, Andreas Hofer tubákos szelencéjét. A szelencén az 1808-as évszám olvasható és így néma tanúja lehetett annak az ütközetnek, amelyben Andreas Hofer 1809-ben legyőzte Napoleon túlerőben levő csapatait. A szelence nagy utat tett meg: a szabadsághős 1810-ben bekövetkezett halála után Hofer titkárának, Kajethan Swethnek tulajdonába került. Ezután hosszabb időre nyoma veszett. Csak 1930-ban tűnt ismét fel Salzburgban egy plébános tulajdonában. 1975-ben került azután annak a személynek a tulajdonába, akitől 1992-ban megvásárolta a múzeum.

A múzeum kilátótornyából pazar kilátás nyílik a tájra.