Marie Antoinette rövid életének helyszínei Párizsban

Marie Antoinette, Mária Terézia királynő és császárné tizenhat gyermeke közül a tizenötödikként, halottak napján, egy nappal a pusztító lisszaboni földrengés után jött napvilágra. Szórakozni vágyó, a cicomát módfelett kedvelő kislány volt, mindezt azonban feledtette kedvessége és szépsége.

Anyja kulcsszerepet szánt neki hatalmi játszmáiban, az osztrák-francia megbékélés betetőzéseként elérte, hogy lánya a nála egy évvel idősebb trónörökös, Berry herceg, a későbbi XVI. Lajos felesége legyen. A tizennégy és fél éves hercegnő a francia udvarba érkezésének napján,  1770. május 16-án világra szóló ünnepségek közepette ment férjhez a tizenhat éves dauphinhez (trónörökös). Az esküvőt a versaillesi királyi kápolnában 5.000 vendég jelenlétében tartották meg.

Férje bátortalan, határozatlan, magának való ember volt. Bár rendkívül tájékozott volt, több nyelven beszélt, de a világon mindössze három dolgot szeretett: enni-inni, fúrni-faragni és vadászni. Két dologtól azonban irtózott: a macskáktól és a nőkhöz fűződő meghitt kapcsolatoktól.

Feleségét nem sűrűn látogatta, a magány évei alatt Marie Antoinette a szórakozásban keresett feledést. Versailles-ban késő éjszakáig táncolt, kártyázott arisztokrata barátnőinél, mígnem férje megelégelte a dolgot, és bezáratta a palota kapuit, úgyhogy hajnalig a hintójában kellett dideregnie. Egykori népszerűsége gyorsan megkopott, a pletyka szerint udvarnőit fogadta meleg barátságába. Az egyre aggasztóbb hírek hallatán végül Mária Terézia inkognitóban Párizsba küldte fiát, Józsefet, aki rábeszélte sógorát egy férfiaknál szokásos apró műtétre. Az operáció után a jég megtört, és hétéves házasság után Marie Antoinette-nek előbb lánya, majd újabb hét év múlva fia született.

1774-ben meghalt XV. Lajos, az új király, XVI. Lajos, megkoronázására Reimsben került sor. Marie Antoinette francia királyné lett. Az emberek örömmel fogadták a hírt, ekkor még bizalom övezte az uralkodói párt.

XVI. Lajos trónra lépésekor, 1774-ben akkor 19 esztendős feleségének ajándékozta a versailles-i Kis-Trianon kastélyt. A kastély mellett a királyné részére felépítettek egy falut (Hameau de la Reine), ahova visszavonulhatott gyermekeivel az udvari szigorú etikett elől. Richard Mique Marie Antoinette számára a versailles-i parkban tejgazdaságot, melléje kisméretű színházat, könyvtárat és egy malmot tervezett. Az építész az angol tájkertben megfogalmazódott eszményeket ültette át francia környezetbe. A falu 1783 és 1785 között épült fel. Egy mesterséges tó mellett összesen tizenkét épület áll. Falusias külsejük ellenére az épületek belsejét gazdagon díszítették elegáns bútorokkal és porcelántárgyakkal. Ezenkívül egy nagyméretű fészert is kialakítottak, amelyet táncteremnek használtak.

1789 tavaszán Párizsban kitört a forradalom ekkor már a leggyűlöltebb asszonyként tekintettek az osztrák származású királynéra. Nem is hívták másként, mint "l'autre chienne" (másik kutya - az autrichienne, osztrák helyett), avagy "la putaine d'Autriche", az osztrák szajha. 1789-ben, a Bastille lerombolása után a királyi családnak Versailles-ból Párizsba kellett költöznie. Október 6-án, a nők éhségmenete utáni napon az uralkodót családjával Párizsba, a Tuileriák palotájába kényszerítették. A házi őrizetből 1791 júniusában egy rosszul megszervezett akció során megpróbáltak megszökni, ám a határon felismerték őket és visszavitték a családot Párizsba. Az események hatására Marie Antoinette haja teljesen megőszült. Külföldi segítségben reménykedett, szerencsétlenségére azzal is megvádolták, hogy kiadta a francia haditerveket. A háború kitörése után, 1792 augusztusában férjével együtt a Temple börtönébe zárták, fiát elvették tőle. ("XVII. Lajos" sorsa máig sem tisztázott, valószínűleg őt is meggyilkolták a börtönben.)

A Konvent 1792 szeptemberében eltörölte a monarchiát, "Louis Capet polgárt", azaz XVI. Lajost 1793 januárjában halálra ítélték és kivégezték. 

Sorsát "Capet özvegye" sem kerülhette el: augusztusban a Concierge fogházba vitték, ahol kegyetlenül bántak vele. Méltósággal viselte a megpróbáltatásokat, azt is, amikor októberben a jakobinusok követelésére bíróság elé állították, és halálra ítélték.

A harminckilenc éves asszony 1793. október 16-án, déli negyed egykor hajtotta fejét a Concorde téren a "nemzeti borotva", a nyaktiló alá. A kivégzés után még Hébert, a radikális jakobinusok vezetője is kénytelen volt elismerni, hogy "a szajha mindvégig bátran, szemtelenül viselkedett".

Holttestét a St. Madeleine temető meszesgödrébe dobták. 1815-ben, a Bourbon-restauráció során maradványait a francia királyok saint-denis-i sírboltjába vitték, és díszes síremléket emeltek fölé, amely ma is látható.