Triora, a boszorkányok városa

"Jó Boszorkány vagy rossz boszorkány vagy?" Az olaszországi Triorában nem számított, hogy milyen boszorkány vagy, a boszorkányokat elégették. A mai napig emlékszik rá a város.

1587-ben a rossz időjárás és a siralmas termés éhínséghez vezetett, és Triora kétségbeesett lakói meg voltak győződve arról, hogy csakis a boszorkányok munkája hozhat ilyen szerencsétlenséget. Megérkezett a genovai és albengai inkvizítor és Girolamo del Pozzo pap, akik igazolták a helyi parlament gyanúját. Valóban, a gonosz megjelent, és hamarosan az első 20 nőt összeszedték, akiket a misén csoportlélektan által felbőszített plébániák hívei mutatóujjai választottak ki. Az első megvádolt "boszorkányok" parasztasszonyok voltak, akik a város falain kívül található nyomornegyedből származtak. A 20-ból hamar 30 lett, ahogy a nőket kínzással meggyőzték, hogy nevezzenek meg több sátánista testvérüket. Hamarosan a vádlottak közül 18-an megtörtek és vallomást tettek, 13 nőt, négy fiatal lányt és egyetlen fiatal fiút is meghurcolva.

Az Öregek Tanácsa arra kérte az inkvizítorokat, hogy lassan haladjanak. A 30 vádlott és megkínzott közül többen nemesek vagy befolyásos családokból származtak. A perek még el sem kezdődtek, és az egyik nemes asszony máris belehalt a kínzásba, egy másik pedig az ablakon át a halálba vetette magát. Többé-kevésbé figyelmen kívül hagyták őket, de egy 13 éves kislányt szabadon engedtek, aki valószínűleg egy fontos ember lánya volt. Ezeknek a nőknek az elfogása boszorkányüldözést váltott ki a szomszédos városállamokban, és két éven keresztül Itália asszonyait összeterelték és kíméletlenül megkínozták Isten, a szomszédaik és legfőképpen az apró, ártatlan gyermekek elleni állítólagos bűnök miatt.

A nők közül legalább négyet máglyán égettek el, annak ellenére, hogy a kormányzat részéről jelentős kétségek merültek fel afelől, hogy a vallomások elegendőek egy ilyen borzalmas ítélet fenntartásához. Ellentmondásosak a jelentések arról, hogy a többiek hogyan jártak, egyes beszámolók szerint végül mindannyian elégtek, mások szerint Genovában raboskodtak, amíg a Szent Hivatal nem reagált az őrület befejezésére irányuló kérésekre, és szabadon nem engedte őket.

Akárhogy is, a mai Triora városa morbid történelmére emlékezik.

Először is, ott van a egy múzeum, amely a környék mezőgazdasági és vidéki történelmének szentelt, de van a perekre összpontosító múzeum is. A Néprajzi és Boszorkánymúzeum a perek tárgyi emlékeit, valamint a kínzások és kihallgatások rekonstrukcióit tartalmazza. A múzeumon túl azonban az egész városban megtalálhatók a boszorkányságra utaló jelek - boszorkányos szuvenírek, táblák, szobrok, sőt, még túrák is indulnak a vádlottak egykori lakóhelyére, a Monte delle Forche hegyre, ahol sokaknak jutott a tüzes végzet, és a csecsemőevő és ördögimádó, rettegett La Cabotina állítólagos helyszínére.

A város három nagy kísérteties eseménynek ad otthont egész évben - egy nyári boszorkányfesztiválnak és két őszi rendezvénynek; a szeptemberi gombafesztiválnak; és természetesen a halloweennek.