Titus diadalíve

Vespasianus császár idősebb fia volt, aki a korabeli szokásoknak megfelelően fiatalon a katonai tudományok elsajátításával foglalatoskodott. Atyja parancsnoksága alatt harcolt Britanniában, majd követte Vespasianust Judeába is. A zsidó háborút végül is neki kellett befejeznie, mert időközben apja a császári trónra lépett. 70-ben elfoglalta Jeruzsálemet, s fényes diadalmenetben vonult be Rómába. Diadalíve ma is áll.

Apja ezután a testőrség főparancsnokává nevezte ki, s censor is volt. Apja halála után, 79. június 24-én lépett trónra, s bár kicsapongó élete miatt a nép igen félt uralkodásától, végül Titus az egyik legderekabb császára lett Rómának. Száműzte a besúgókat, a felségsértők kegyelmet kaptak, halálos ítéleteket nem hozott. Fokozta népszerűségét, hogy sokat építtetett, elsősorban fürdőket, amelyeknek a nép nagy hasznát vette.

A Vezúv 79. augusztus 24-i kitörése után mindent megtett a katasztrófa következményeinek felszámolásáért. Nagyon jólelkű ember volt. Jellemző erre egy fennmaradt története: Egyszer ebéd közben eszébe jutott, hogy aznap még nem segített senkin sem, s ekkor mondta híressé vált mondását, "Amici, diem perdidi", "Barátaim, elfecséreltem egy napot".

Jótékonyságának gyakorlására rövid uralkodása alatt számos lehetősége adódott. Testvérének, Domitianusnak még azt is megbocsátotta, hogy az életére tört, s meg akarta dönteni uralmát.

Kétszer nősült, első felesége Arrecina Terrtulla meghalt, Marcia Furnillától pedig elvált. Ez utóbbi szülte egyetlen leányát, Juliát. Így 81. szeptember 13-án bekövetkezett halála után öccse, Domitianus követte a trónon - a rómaiak nagy szerencsétlenségére.