» Olaszország » Vatikán
A terem a pápák magánkápolnája, itt tartják a konklávékat, a bíborosok pápaválasztó tanácskozásait.
A kápolna egyszerű, szegényes, ferences rendi épület. A kápolna 40,9 méter hosszú, 13,4 méter széles, ezek a méretek megegyeznek az Ószövetségben leírt Salamon templom méreteivel. A mennyezet magassága 20,7 méter. Az építkezés 1473- tól 1481-ig tartott IV. Sixtus megbízásából.
A kápolna freskóit Botticelli, Ghirlandaio, Pinturicchio, Perugino, Rosselli, Signorelli és Michelangelo festette. Michelangelo II. Gyula pápa megbízására megfestette a mennyezetfreskót (1508 és 1512 között). Ascanio Condivi 16. századi festő és író beszámolója szerint a pápát a Michelangelo sikereire féltékeny Donato Bramante beszélte rá, hogy a freskófestésben tapasztalatlan szobrászt bízza meg a munkával, mivel arra számított, hogy belebukik. Óriásit tévedett.
A méretét és műfaját illetően is hatalmas kihívást jelentő munkát Michelangelo egyedül végezte, a födém alatt görnyedezve, szinte vázlatok nélkül. Az 1508 és 1512 között készült, 40x13 méteres monumentális munka a teremtés és az özönvíz mellett a biblia prófétáit és a görög szibillákat is ábrázolja, szenvedélyes és kifejező alakjai az alkotás kínjait is tükrözik.
Michelangelo Buonarroti a kápolna mennyezetének a megfestésével 1512. október 31-én készült el. Addig senki sem láthatta: a művész vásznakkal takarta el négy éven át tartó munkáját. A ma az egész világon ismert ember teremtését, a Paradicsomból való kiűzetés jelenetét és a Biblia többi epizódját ábrázoló freskókat elsőként II. Gyula pápa és tizenhét bíboros láthatta.
Michelangelo élete végén visszatért Rómába és 1534-ben megfestette Az utolsó ítéletet a Sixtus-kápolna záró falára, a döbbenetes látomás középpontjában az ítélkező Krisztus ül, az ekkor már öreg és magányos művész a képre ellenfeleit is ráfestette, önmagát lenyúzott bőrével ábrázolta.
A Sixtus-kápolna a kívülállók számára mindig is titokzatos volt. Ezt erősítette, hogy Gregorio Allegri VIII. Orbán pápasága idején (1630 körül) komponált bűnbánati zsoltára (Miserere mei, Deus) sokáig nem kerülhetett ki a Vatikán falai közül. A zsoltárt egyfajta titokzatosság lengte körül, és csak a nagyhét szerdáján, valamint nagypénteken adhatták elő a Sixtus-kápolnában. Ha valaki máshol adta elő vagy lemásolta, azt kiközösítéssel büntették.
1770 előtt az egyház mindössze három hivatalos másolatot juttatott el három különböző emberhez. Ezek a portugál király, egy Giovanni Battista Martini nevű szerzetes, valamint I. Lipót német-római császár voltak.
1770-ben azonban egy 14 éves fiú egyetlen meghallgatás után tökéletesen lejegyezte a kompozíciót: a csodagyerek nem volt más, mint Wolfgang Amadeus Mozart, aki a nagyhét szerdáján hallotta a darabot. Bár visszament még egyszer meghallgatni a művet, pusztán azért, hogy az esetlegesen fennmaradó kisebb hibákat kijavítsa. A komponista három hónappal később hírnevet szerzett magának a zeneművel, és XIV. Kelemen pápa kitüntette az Aranysarkantyú-renddel.
Miután Mozart Miserere-változatát 1771-ben Dr. Charles Burny nyilvánosságra hozta, a tiltást feloldották, és a kompozíciót később többen is átírták, többek között Felix Mendelssohn és Liszt Ferenc. Manapság sokan dolgozzák fel a zeneművet. 2015-ben például a Sixtus-kápolna kórusa is felénekelt egy változatot az 1661-ből való Sixtus-kódex alapján.
Több évszázados kutatás után talán sikerült azonosítani Mária Magdolnát a Vatikánban található Sixtus-kápolnában Michelangelo híres „Utolsó ítélet” című remekművének 300 egymásba fonódó alakja között.
Sara Penco olasz műtárgyrestaurátor szilárdan meg van győződve arról, hogy felfedezte Mária Magdolnát, és ezzel véget vetett a rejtélynek. Michelangelo hatalmas ábrázolásán, a híres kápolnában található „Utolsó ítélet”-en 300 figura látható, de eddig Mária Magdolnát nem sikerült azonosítani közöttük.
Penco egy római sajtótájékoztatón elmondta, hogy kutatásai azt mutatják, hogy a hatalmas műalkotáson egy fakeresztet csókoló szőke nő az evangéliumok híres női alakja.
Penco kutatásának eredményeit a „Mária Magdolna Michelangelo ítéletében” című 240 oldalas könyvben publikálta, amely olasz és angol nyelven jelent meg. A könyv előszavában Yvonne Dohna Schlobitten, a római Gregorián Egyetem Történelem és Kulturális Örökség Tanszékének munkatársa megerősíti a műrestaurátor tézisét.
„Szilárd meggyőződésem, hogy az alak Mária Magdolna (...) Erről tanúskodik a kereszt közelsége, a sárga ruha és a szőke haj, de az egész kontextus is, amelybe Michelangelo helyezi ezt az alakot. Michelangelo tapasztalt festő volt, rendkívül művelt, olyan valaki, aki nagyon jól ismerte az egyház dinamikáját. Ismerte az evangéliumokat, és soha nem felejthette el Mária Magdolnát” - mondta újságíróknak Rómában Penco, aki a reneszánsz és barokk művészetre szakosodott.
Mária Magdolna, akit Lukács evangéliuma „bűnösnek” ír le, és akiről néha azt gondolták, hogy prostituált volt, az evangéliumok egyik legrejtélyesebb és leglenyűgözőbb alakja.
Az evangéliumok szerint a szent Jézus Krisztus egyik leghűségesebb követője volt, és egyike volt azoknak az asszonyoknak, akik a keresztre feszítéskor a kereszt lábánál álltak.
„Az utolsó ítélet”, amelynek elkészítése Michelangelo Buonarroti számára négy évig tartott, évente több mint ötmillió látogatót vonz a Sixtus-kápolnába. A kép 1537 és 1541 között készült.
|
Értékeld te is!