Porta Maggiore

A római Porta Maggiore egykori városkapunál talált, Róma egyik legvarázslatosabb és legtitokzatosabb ókori épülete a Porta Maggiore egykori városkapunál található antik csarnok, amelyet a "rejtélyek bazilikájaként" is emlegetnek.

Az egykori városkapunál pogány bazilikát találtak a régészek, amelyet az 1. század első évtizedeiben emelték Statilius család birtokán. A "titkos" bazilika eredetileg is a föld alatt épült. A feltételezések szerint a püthagoreus filozófiai iskola és kultusz szentélyeként vagy temetkezési helyként is szolgált.

A bazilikát a modern útburkolat alatt hét méter méteres mélységben találták meg még 1917-ben a Rómát és Cassino városával összekötő vasútvonal építésekor. Azóta sikerült kiásni a bazilika téglatest alakú nagytermét, előcsarnokát, valamint az ehhez vezető folyosó egy részét.

A bazilika kincsei a színes freskókkal és fehér stukkókkal díszített falak és mennyezetborítások. A freskókon ábrázolt jelenetek között látható Szapphó ógörög költőnő, amint öngyilkosságot követ el: leveti magát egy szikláról, valamint Ganümédész elrablása is.

A bazilika Nero császárnak a szintén az 1. században épített palotájára (Domus Aurea) vagy a Forum Romanumon titkos, föld alatti folyosójára (cryptoporticus) emlékeztet. 

Páratlan szépségű faldekorációk keltek életre Róma egyik ókori földalatti bazilikájában.

Róma egyik legvarázslatosabb és legtitokzatosabb ókori épülete a Porta Maggiore egykori városkapunál található antik csarnokot, amelyet a "rejtélyek bazilikájaként" is emlegetnek.

Az eredetileg is a föld alatt épített és évszázadokon át pusztulásra ítélt pogány bazilika helyreállítása 2000-ben kezdődött el, 2015-ben megnyitották a látogatók előtt, de a restaurálás azóta is tart.

A bazilika bal hajójának északi falrészét újították fel: eredeti szépségükben láthatók ismét a bazilika falait díszítő fehér stukkók. A mitológiai alakokat, növény- és állatmotívumokat ábrázoló díszítések visszakapták egykori fényüket, amelyeket a stukkóba kevert gyöngyházszemcsék is növelnek.

Az ókori épületekben gazdag Rómában is ritka régészeti leletnek számít ez az épület, amelyet lelőhelyéről Porta Maggiore-i bazilikának neveztek el. Az 1. század első évtizedeiben emelték a Statilius család birtokán.

A rejtélyek bazilikájának számít nemcsak földalatti elhelyezkedése miatt, hanem azért is, mert a feltételezések szerint a püthagoreus filozófiai iskola és kultusz szentélyeként vagy temetkezési helyként is szolgált, vagy - egymást követő időben - mindkettőként. Méretei rejtélyes módon mind összefüggnek a 3-as számjeggyel.

A bazilika közvetlen közelében feltárt temetőben 720 sírhelyet találtak: ide temették a bazilikán dolgozó mesterembereket is, köztük a Statilius család szolgálatában álló Secundus Tarianust, akinek a régészek a stukkók készítését tulajdonítják.

A bazilikát a modern útburkolat alatt hétméteres mélységben találták meg még 1917-ben a Rómát Cassino városával összekötő vasútvonal építésekor. Azóta sikerült kiásni a bazilika téglatest-alakú nagytermét, előcsarnokát, valamint az ehhez vezető folyosó egy részét. Az eddigi restaurálással az építmény mintegy felét állították már helyre.

A bazilika kincseinek számítanak a színes freskókkal és fehér stukkókkal díszített falak és mennyezetborítások. A freskókon ábrázolt jelenetek között látható Szapphó ógörög költőnő, amint öngyilkosságot követ el: leveti magát egy szikláról, valamint Ganümédész elrablása is.

A bazilika Néró császárnak a szintén az 1. században épített palotájára (Domus Aurea) vagy a Forum Romanumon titkos földalatti folyosójára (cryptoporticus) emlékeztet.

A bazilika látogatható.