Museo Galileo: Galilei középső ujja

Az Istituto e Museo di Storia della Scienza (Tudománytörténeti Intézet és Múzeum) a Museo Galileo néven nyitotta meg kapuit. Az esemény egybeesett Galilei szenzációs távcsöves felfedezéseinek a Siderius Nuncius-ban (Csillagászati Hírnök) való megjelenésének 400. évfordulójával.

A 12. századi Palazzo Castellani belső helyreállítása során hangsúlyozták a monumentális méreteket és építészeti egyedülállóságot.

A múzeum legérdekesebb látnivalói közé tartoznak a 16-17. századi multifunkcionális csillagászati eszközök, amelyek megmondják az időt és bonyolult csillagászati számításokat is végeznek. Ezeket csillagászati kompendiumnak nevezik. A mesterek a tudományos eszközt bonyolult művészeti alkotássá varázsolták, amely vizuálisan annyira lenyűgöző, mint amennyire hasznos. Az anyagok megmunkálása, mint az ezüstözött és aranyozott sárgaréz magas szintű kézműves szaktudásról árulkodik. Kinyitva a könyvet, a kompendium tartalmaz napórát, egy iránytűt, a hold- és napállások, szélességek táblázatát, és egy állandó naptárat. Ezeket használva, az asztronómusok, meg tudták határozni a napkelte és a napnyugta idejét, a nap állását az év bármely pillanatában, és a hold fázisait is.

Az ujját egy Anton Francesco Gori távolította el 1737. március 12-én, 95 évvel Galilei halála után. Néhány száz évig eltelt, végül a Firenzei Tudománytörténeti Múzeumban nyugodott meg, amely azóta Galilei Múzeummá vált.

Ma a középső ujj egy kis üvegtojásban ül a ládák és teleszkópok között. Galilei középső ujjához azóta a mutatóujja, a hüvelykujja és a foga csatlakozik egy harangos edénybe.