Barolo

Barolo Cuneo megyében van, Piemontban, 50 kilométerre Torinótól és 4-re Cuneótól. A város nem túl nagy, területe mindössze 5,6 négyzetkilométer.

Az alapítására nincs pontos adat, mert bár a környéken laktak ligurok, az első említés a középkorból származik.

Előbb a longobárdok uralma alatt állt, majd albai később torinói fennhatóság alá került. A várat I. Berengar építette a szaracénok ellen. Ezután Monferrino városhoz kerültek, majd a Savoyaiak Albával együtt elfoglalták.

Természetesen van bormúzeum a városban, és gasztronómiai fesztivált is rendeznek. De van irodalmi és zenei fesztivál is a Collisioni, júliusban.

A Barolo bort a Barabarescohoz hasonlóan Nebbiolo szőlőből készítik északon és egyike az ország legjobb borainak. Készítik Barolóban, Castiglione Fallettóban és Serralunga d'Albában. Meszes vagy agyagföldekben terem meg, a dombok lejtőin.

Régebben nagyon sok csersav volt benne, ezért legalább tíz évig kellett erjeszteni, ma már csak ötig. Ez azért van, mert ma már tölgyfa hordóban vannak a borok. Sokak szerint ettől túl "tölgyes” lett az íze, mások szerint viszont pont így jó. Ezt a vitát hívják "Barolo háborúnak".

A 19. század közepéig édes bor volt, a Barbarescónál leírt okok miatt. De egy francia borász rájött, hogy a must erjedését elősegíti ha nagyobb higiénia van a pincékben, és így megteremtette az első modern, száraz Barolót. Ez az új verzió hamar elterejdt a Torinói nemesség és a Savoyaiak körében, akik a "borok királyának, a királyok borának" nevezte.

A bornak van aperitif változata is, a Barolo Chinato, melyet fahéjjal, korianderrel, vanília és mentával szoktak ízesíteni.