Arezzo

Szent Donát dóm

2009-ben Leonardo da Vinci élénk színekben pompázó portréját fedezték fel az arezzói dóm ólomüvegablakán. 

Az ominózus portré egy szeretetreméltó szakállas idős urat ábrázol vörös kalapban. A figura egyike az alakoknak, "akik" a katedrális jobb falának színes üvegablakain megelevenedő bibliai történet, Lázár feltámasztásában láthatók.

A szépséges üvegablakok a korabeli neves francia üvegablakfestő, Guillaume de Pierre di Marcillat (1475-1529) keze munkáját dicséri.

Az ólomüveg-ábrázolás 1520 körül készülhetett, vagyis egy évvel azután, hogy Leonardo a franciaországi Amboise-ban elhunyt. A feltételezést alátámasztja az a tény, hogy a jelenetben felsejlik Az utolsó vacsora egyik alakja. A szakállas aggastyán melletti alak erősen emlékeztet Máté arcélére Leonardo mesterművéből.

Guillaume de Pierre di Marcillat Itáliában Donato Bramante építésszel és Raffaellóval együtt dolgozott. Legismertebb tanítványa Giorgio Vasari festő, építész és művészettörténész volt.
 
Senki sem tudja, hogy valójában hogyan is nézett ki Leonardo da Vinci, ugyanis nincs egyetlen hiteles portréja sem. Leonardo esetében ötféle portrétípus ismert, ám ezeknek vannak hasonló elemei, például a szakáll. Az egyetlen hiteles ábrázolás egy önarckép, pontosabban vázlat, egy rejtélyes kalapos alak sziluettje, amelyet a művész 40 éves korában vetett papírra.

A történeti források, beleértve Giorgio Vasarit Leonardót rendkívüli szépségű férfiként írják le, ám az évek múlása nyomot hagyott a valamikor jóképű firenzei géniusz arcán. Különbözőforrások szerint hatvanévesen Leonardo da Vinci lényegesen idősebbnek tűnt koránál, s több portrén a balkezes művész jobb keze élettelenül lóg, ami arra utal, hogy élete utolsó éveiben a reneszánsz nagy mesterét szélütés érte.

Szent Ferenc bazilika

Látogatható az olasz reneszánsz egyik kiemelkedő alkotása, a "Kereszt legendája" című freskósorozat az arezzói Szent Ferenc bazilikában. A csodálatos képzőművészeti alkotást Piero della Francesca toszkán mester készítette a XV. században. A modern kor restaurátorai 15 év alatt adták vissza a freskósorozat eredeti szépségét, színeinek ragyogását. 

A helyreállított falfestménysorozat tizenkét önálló képből áll, s annak a keresztnek a történetét meséli el, amelyen Krisztust megfeszítették.

A restaurálás nyomán új tájrészleteket ismerhet meg a nagyközönség, eddig soha nem látott színek: világoszöldek, kékek, pirosak ragyognak a freskókon.

Az 1452 és 1466 között készült gyönyörűséges festmények összesen 290 négyzetméternyi falat foglalnak el, készítésüknél a mester egyedi technikát alkalmazott: a falfestményeket előrajz segítségével vitte fel a felületre.

A "Kereszt legendája" sokat szenvedett az évszázadok alatt: vízszivárgás, esőzések, földrengések, villámcsapások okoztak károkat a képekben.

De nem csak a természet, hanem emberi kezek is ártottak a ragyogó képzőművészeti alkotásoknak. A XX. században háromszor is restaurálták a sorozatot, vízben és ásványi sókban gazdag cementet használva, különösen megnehezítve a későbbi restaurátorok munkáját.