Túristvándi vízimalom

Túristvándi két és fél évszázados vízimalma a Felső-Tisza-vidék egyik legismertebb látványossága. Mária Terézia idején épült műemlék vízimalom jellegzetessége, hogy szerkezetét úgynevezett alulcsapós vízkerekek hajtják, azokra nem felülről folyik a víz, hanem a lapátok merülnek a Túr vizébe.

A fából készült vázszerkezet a Túr folyó fölött magasodik, a cölöpökön álló víziládával együtt. A keménymagvakat őrlő, vízzel hajtott őrlőművet a 18. században építették egy még korábbi öreg malom alapjaira.

Arról a malomról, amelyet a Váradi Regestrum említ az 1181-i határjárás alkalmából, nem állapítható meg, hogy vízimalom lett volna, csak a molnár nevét, Eleus /Illés/ tudjuk. A Kende levéltári anyag 1315-ből már vízimalmot említ. A vízimalom ma is megvan. Átélte az évszázadok viharait, változásait. Egész Európa egyetlen ilyen felépítésű és méretű vízimalma.

Népi stílusban épült, alulcsapós, három hajtókerekes épület. Az épület belsejét 11 ablak világítja meg. Kívülről 3 erkély díszíti, melyekről csodálatos kilátásra van lehetőség a környékre és a folyócskára. Teteje fazsindellyel fedett, melyen két torony található. Az épület déli oldalán találhatók a kerekek, a vízi láda és a duzzasztó zsilip, mely szerkezetek a malom "lelke". 1927-ben Ganz hengerszékek kerültek beszerelésre, melyek által a gabonák őrlése jobb minőségűvé vált.

A három, a vízilapátokkal együtt 6 méter 20 cm átmérőjű kerekekkel működő alulcsapós vízimalom nyugati oldala a partoldalba van építve, többi része cölöpökön. 1904-ig két kővel, úgynevezett „parasztlisztet” készítettek, egy kővel pedig daráltak. 1904-ben a hátsó keréktengelyre 22-es hengerszéket cseréltek, szereltek fel. 1921-ben pedig az első keréktengelyre 20/60-as sima hengert, de ezt is hamarosan 22-es hengerszékre cserélték fel. Dinamót is szereltek fel, a malom és a molnárház világítására, ami 1942-ben még működött. Mellette volt a cölöpökre épített, deszka falu malomműhely, melyben az elkopott alkatrészeket készítették s vágták az elkopott őrlő s daráló köveket. Ettől pár méterrel lefelé a bárói család részére lécekből készített, lerögzített fürdőház. A falu felőli részén pedig a Fluder kapu, az árvizek és nagy vízállás levezetésére. Ma már csak a malom áll. A legsúlyosabb kárt a második világháború után szenvedte el.

1995 és 1998 között a Kincstári Vagyoni Igazgatóság felújította, a malom szerkezete így működésre, őrlésre alkalmas ma is.

Magyarország utolsó működő vízimalmát a Nepomuki Szent János napján rendezett molnártalálkozón minden évben beindítják.

ÖREG-TÚR

A lassú folyású, folyamatosan kanyargó Öreg-Túr Magyarország egyik legkülönlegesebb hangulatú vízitúraterepe. Vadregényes környezetben, szinte végig fák, burjánzó növények között folyik, ahol nemritkán még át is kell emelni a hajót egy-egy beborult fa fölött. Akár kezdők is bátran vízre szállhatnak itt, hiszen a víz sekély, szinte áll. Családok, iskolás csoportok számára ideális útvonal. A beszállópont Sonkádon van, az első megálló Kölcse, a Pap Túrja. Általában kétnapos túrán szokták végigevezni Sonkád–Kölcse–Túristvándi közötti szakaszt, de ügyesebb csoportok egy nap alatt is teljesítik.