Leeuwarden

Margaretha Geertruida Zelle / Margaretha Gertrude Zelle (1876.08.07., Leeuwarden - 1917.10.15., Vincennes) holland táncosnő, minden idők leghíresebb (ha nem is legsikeresebb) kémnője Hollandiában egy gazdag kalapos lányaként született, bár később azt terjesztette, hogy egy indiai hercegnő volt az anyja, ő maga pedig templomokban tanulta a táncot. Igazi neve Margarethe Gertrude Zeller volt és kispolgári nevelést kapott.

Amikor 14 éves volt, apja meghalt, őt nagybácsikája vette magához. 15 évesen viszonyt kezdett iskolaigazgatójával, ezért rövid úton kirúgták a tanintézményből. Mivel menekülni akart a szűk levegőjű városkából, egy apróhirdetésre válaszolva férjhez ment a gyarmati hadsereg egy skót származású tisztjéhez, akivel 1899-ben Indonéziába került. A házasságból megkötése után fél évvel egy fiú, nem sokkal később egy lány született. A gyerekek kiskorukban rejtélyes mérgezést kaptak (valószínűleg anyjuk hibájából), a nagyobbik meg is halt. A kapcsolat nem csak ezért romlott meg: a feleség minden útjába kerülő férfival flörtölt, a részeges és goromba férj pedig verte nejét. Aki ennek ellenére végzetes hatással volt rá: a legenda szerint szerelmi hevületében még az asszony egyik mellbimbóját is leharapta, ezért lépett fel később Mata Hari mindig lefátyolozva avagy virágfüzérrel nyakában. Kivégzése előtt azonban - mivel a rabruhát nem szerette, ezért inkább meztelenül járt cellájában - az ügyész megállapíthatta, hogy kebleinek semmi hibája. A házasság 1902-ben válással ért véget, Margarethe pedig egy huszártiszt szeretőjeként álmai városába, Párizsba került.

1905-ben lépett fel először a Trocaderóban, immár Mata Hariként (a név a Fény Szemét jelenti). Sikere mindent elsöprő volt, nem csak egzotikus szépsége miatt, hanem mert a hétfátyoltáncot rendre teljesen meztelenül fejezte be. Hamarosan általa is táplált legenda szövődött köré, ő maga csillagászati gázsikat követelt és kapott, ajtaja és ágya előtt a politika és az üzlet legnagyobb hatalmasságai álltak sorba.

Feltételezések szerint 1908-ban egy berlini fellépésén szervezte be a német titkosszolgálat, Mata Hari inkább kalandvágyból, semmint az anyagi haszon reményében állt kötélnek, hiszen fizetsége egy titkárnő keresetét sem érte el. Kiképzését egy állítólagos indiai útja alatt kapta, fedőneve a H-21 lett. Kapcsolatai folytán sok értékes adatot szállított, ám felhívta magára az angol titkosszolgálat figyelmét is, akik megfigyelés alá helyezték.

Arról megoszlanak a vélemények, az I. világháború alatt továbbított hírei mennyire voltak jelentősek, az viszont biztos, hogy 1916-ban, talán mert érezte, hogy szorul a hurok körülötte, váratlanul felajánlotta szolgálatait a francia hírszerzésnek is. Az angolok és a Deuxieme Bureau ennek ellenére tovább figyeltette, ironikus módon éppen egy francia megbízatást teljesített, amikor 1917 elején letartóztatták. Megbízói megtagadták, és bár mindvégig tagadott (csak annyit ismert el, hogy néhány elavult információt átadott egy német tisztnek), mind a hét vádpontban bűnösnek találták és még abban az évben Vincennes-ban kivégezték. A legenda szerint a sortűz előtt egy zsebkendőt dugott fűzője alá, a vérrel átitatott kendőt soros szeretőjének szánta búcsúajándékul.

Halála után legendája tovább nőtt, a köztudatban ő lett "a" kémnő. Életéről több film is készült, a legjobb Greta Garbóval, de megszemélyesítette Jeanne Moreau és egy pikáns változatban Sylvia Kristel, az Emmanuelle-filmek főszereplője is.