135 éve tették az első kapavágást Magyarország legnagyobb épületén

A magyar rendi törvényhozás több száz évig Pozsonyban ülésezett, de az első népképviseleti parlament 1848. július 5-én Pesten ült össze. A honatyák a kiegyezés, 1867 után a Főherceg Sándor (ma Bródy Sándor) utcában, a mai Olasz Intézetben tanácskozott. A palotát Ybl Miklós tervei alapján 1865-66-ban, tíz hónap alatt építették ideiglenes országháznak.

"Az országgyűlés mindkét házát befogadó állandó országháznak... építéséről" 1880-ban született törvény, helyszínnek a Tömő teret jelölték ki. Az 1882-ben kiírt tervpályázatra 20 pályamű érkezett, ezek közül Steindl Imre terveit valósították meg, az eklektikus-neogótikus stílusú épület méreteire jellemző, hogy belsejében mintegy ötven lakóház férne el, ez Magyarország legnagyobb épülete.

(c) MTI/Illyés Tibor

Az 1885. október 12-én megkezdődött építkezést Steindl vezette, de művét nem láthatta elkészülni, mert 1902. augusztus 31-én meghalt. A tizenhét éven át tartó munkák során mintegy 176 ezer köbméter földtömeget mozgattak meg, 40 millió téglát húztak fel, félmilliónál több díszkövet faragtak a falak díszítésére. A kor leghatalmasabb hazai beruházásán a jelszó "magyar anyagból, magyar technikával, magyar mesterekkel" volt, ezért egész iparágakat lendített fel.

A 268 méter hosszú, középen 123 méter széles, a kupola tornyával 96 méter magasra emelkedő, 18 ezer négyzetméter alapterületű épület alapteste egyetlen, 2-5 méter vastag betonlemez, amely a dunai kavicsba vert vörösfenyő cölöpökön nyugszik. A költségek a munkálatok során a tervezett duplájára nőttek, a további költségnövekedés elkerülése érdekében készült a kőburkolat az olcsóbb, puha sóskúti mészkőből. Ám ezt a városi levegő gyorsan tönkretette. A kőcsere 1925 óta folyt, és csak öt éve készült el a teljes rekonstrukció, amelynek során megoldották a rossz minőségű kövek okozta problémát.

Az épületben 10 belső udvar, 27 kapu, 29 lépcsőház és 17 lift található, itt valósult meg az országban az első távfűtés, a kor első vonalába tartozott szellőzése és világítása is. Esztétikailag a Duna felőli oldal a főhomlokzat, de a hivatalos főbejárat a Kossuth térről nyílik. A Duna felől nézve a kupola két oldalán tornyokkal körülvéve magasodik ki az alsóházi és a felsőházi ülésterem, amely az építés korában kétkamarás rendszerben működő országgyűlés emlékét idézi. A két ülésterem méretében és kialakításában teljesen megegyezik egymással, ezzel utalva a népképviseleti alsóház és a történelmi felsőház egyenrangúságára. A két szárny összekötő kapcsa a hatalmas kupolacsarnok. Az épületet kívül 88, belül 152 szobor díszíti, a belső díszítésekre 40 kg aranyfüstöt használtak fel. A Kossuth téri főhomlokzat kiugró középrészében a delegációs terem és a barokk díszlépcsőház található, amelyek freskóit Lotz Károly festette, a főkapu bronz oroszlánjait Markup Béla tervezte.

Az Országházban 1894. május 5-én tartották a bokrétaünnepet, a félkész épületben 1896. június 8-án, a millennium idején gyűltek össze először a honatyák. (Ülésről még nem beszélhetünk, mert székeket csak a hercegek és hercegnők számára tartottak fenn.) Az első országgyűlésre 1902. október 8-án került sor, a munkálatok 1904-ben értek véget teljesen.

Az épület ma Budapest egyik jelképe, 2000 óta a Szent Koronát is itt őrzik, évente csaknem egymillió látogató tekinti meg. 2011-ben az Országházat a Világörökség részévé választották.

(Borítókép: MTI/Máthé Zoltán)