Kiállítják Monte Cristo kincsét

Egy toszkán kisvárosban, Sovanában július 30-tól látható az a közel ötszáz darab aranypénz, amely Alexandre Dumas regényében Monte Cristo grófjának kincseként szerepel.

Sovana

A toszkán műemlékvédelmi felügyelőség régészei 2004-ben találták meg a kincset a Grosseto közeli Sovanában, ahol hamarosan a helyi múzeumban állítják ki.

A 498 darab aranypénz a várost oltalmazó Szent Mamilianusról elnevezett templom oltára alól került elő, az olasz sajtó az utóbbi évek numizmatikai felfedezésének nevezte az érmék megtalálását.

A Nagy Konstantin által 304-ben bevezetett új aranypénzről, latin nevén a solidusról van szó. A pénzek egy részét I. Leó császár idején (457-474), a többit Antemius császár alatt verték (467-472).

Solidus

Az érmék jelentőségét csak növeli, hogy különböző császárok arcképei tűnnek fel rajtuk - nyilatkozták a régészek.

Olaszországban a sajtó és a kutatók is biztosra veszik, hogy a Monte Cristo grófja című regényben a főszereplő által megtalált kincsről van szó, amely gazdaggá tette Edmond Dantest.

A szicíliai Palermóban született, és Monte Cristo szigetén 460-ban meghalt Szent Mamilianus kincsének legendája évszázadok óta ismert Toszkánában. Írók, kalandorok és régészek is régóta keresték. Végül is nem Monte Cristo szigetén, hanem Sovanában volt elrejtve, ahol Szent Mamilianus ereklyéit őrzik.

Montecristo szigete

A regényét 1846-ban közlő idősebb Alexandre Dumas ismerte Monte Cristo kincsének legendáját. Dantes a sziget egyik barlangjában találja meg a kincset és Szent Mamilianus is Monte Cristo egyik barlangjában élt - írták az olasz lapok.

Alexander Dumas

Dumas a regényben így írja le a kincset:

„A láda három rekeszre oszlott.
Az elsőben vörhenyes csillogású, sárgásvörös aranytallérok ragyogtak.
A másodikban csiszolatlan aranyrudak álltak sorjában; ezek súlyuk miatt voltak értékesek.
Végül a harmadikban, amely félig volt csak tele, Edmond belemarkolt a gyémántokba, gyöngyökbe, rubinokba, és ezek, mind egymás után – mind valami csillogó vízesés – visszahulltak, olyan hangot adtak, akár a jégeső az ablaküvegen.
[…] Hozzáfogott, hogy megszámlálja vagyonát. Ezer rúd aranya volt, és ezek mindegyike két-három fontot nyomott. Azután felrakott egymásra huszonöt ezer aranytallért, amelyek egyenként mintegy nyolcvan frankot érhetnek a mi mai pénzünk szerint, valamennyi Sándor pápa és elődei képmását viselte. Akkor észrevette, hogy a rekesznek még csak a felével végzett. Végül tíz marék gyöngyöt, drágakövet és gyémántot mért ki, amelynek legtöbbje a kor legjobb aranyműveseinek kezét dicsérte. Már ezért is nagyon értékes volt.”

(MTI/hetedhétország.hu)