Červená Lhota

A dél-csehországi reneszánsz kastély története a 14. század közepéig nyúlik vissza, amikor egy egyszerű gótikus erődítmény állt a helyén – ekkor még nem volt tó körülötte, csak egy patak folyt el mellette. Az első írásos említés 1465-ből származik, Zásmuki Péter nevéhez köthetően. 1542-ben Jan Kaba birtokos megbízta Giovanni da Spazio (Hons Vlach) olasz építészt az erőd reneszánsz átépítésével, amely 1555-re készült el; ekkor a település és a kastély is a Nová Lhota ("Új Lhota") nevet viselte.

A 16. század végén épült gát duzzasztotta fel a patakot tóvá, így a kastély a mai napig jellegzetes szikla-szigeten áll. A 17. század elején új, vörös cseréptetőt kapott, ekkor változott a neve Červená Lhotára ("Vörös Lhota"), majd később a homlokzat is felvette ugyanezt a rikító piros színt – ez különbözteti meg a többi hasonló bohémiai reneszánsz kastélytól. A helyi legenda szerint a szín eredete sötétebb történet: egy Johanka nevű, katolikus hitét elhagyó özvegy állítólag az ördöggel kötött paktumot, aki végül magával rántotta a pokolba, véres nyomot hagyva a hófehér homlokzaton – ezt a foltot fedte volna végül teljesen pirosra a család.

A kastély a századok során többször gazdát cserélt, 1946-ban államosították, egy évig gyermekklinika működött benne, majd 1949 óta látogatható. Festői, tükörsima víztükörben visszatükröződő sziluettje miatt gyakran forgatnak itt filmeket és meséket.