Menekülj, paparazzók!

Paparazzók! Fotósok, sztárok és művészek címmel nyílt nagyszabású tárlat a Pompidou Központnak a kelet-franciaországi Metzben található fiókmúzeumában.

A hatszáz fotón és egyéb művészeti alkotáson keresztül a múzeum azt kívánja bemutatni, hogy az engedély nélküli felvételek a teleobjektívval készült beállításokkal, egyedi perspektívájukkal és a sztárok felháborodott vagy egyéb fura gesztusaival egy teljesen önálló stílust hoztak létre. "És miután a művészet több-kevésbé mindent átvesz, a kortárs művészek egy részét is megihlették műveikben a paparazzók" - mondta Clément Chéroux, a kiállítás kurátora.

A három nagy tematika - a fotósok személye, a sztárok és a megihletett művészek - alapján összeállított válogatás elsősorban történelmi áttekintést nyújt a lesifotósok (Ron Galella, Daniel Angeli, Sébastien Valiela, Bruno Mouron, Pascal Rostain) munkáiból.

"A paparazzo alakja a mindennapokban a szélhámosnak felel meg. A háborús riporter negatív ellentéte lett, a szakma negatív oldala. Mi szeretnénk meghaladni ezt a felfogást, és történelmi, etikai, valamint esztétikai szemszögből elemezni a jelenséget ... Nem ítélkezni akarunk, hanem kérdéseket feltenni azzal a gyakorlattal kapcsolatban, ami jelen van a vizuális mindennapokban" - hangsúlyozta a kurátor.

George Bush és a Rubik-kocka

A paparazzo kifejezést Federico Fellini filmrendező találta ki Az édes élet című filmjében, amelynek egyik szereplőjét, egy fotóst Paparazzónak hívtak, s ez mítoszt teremtett. A hírességekről azonban már a XX. százazd elején is készültek titokban felvételek. Erről tanúskodik az Otto von Bismarck német kancelláról 1898-ban, a halálos ágyán készített fotó.

A hatvanas években a fotósok egészen közelről kezdték a sztárokat fotózni, vakuval a szemükbe villantva, mint egy "matador". És néha ütések is csattantak. "Ezek a kockázatok adják a kép intenzitását" - véli Sébastien Valiela francia paparazzo, akinek először láthatók fotói kiállításon. Elmondása szerint a lencse elé tartott kéz vagy a feltartott középső ujj, mint a megvetés szimbóluma, ekkor válnak stílusjeggyé.

Mick Jagger és Lady Diana az ujját, Kate Moss a nyelvét, Jack Nicholson pedig a pucér fenekét mutatja a kamerába. Britney Spears alsónemű nélkül száll ki egy gépkocsiból, Jackie Kennedy Onassis meztelenül úszik a tengerben, Paris Hilton pedig egy fűnyírón trónol a felvételeken.

Lady Diana

Andy Warhol amerikai festőművész egyenesen zseniálisnak tartotta ezeket a képeket, s címlapok alapján készített festményeket. Hasonlóan Richard Hamiltonhoz, később Keith Haring amerikai pop-art és graffiti művész pedig Madonna egyik fotóját használta fel. A fordulópont 1962-ben volt, amikor Richard Avedon divatfotós, egy Richard Burtonről és Elizabeth Taylorról titkokban készült fotó alapján egy ruhamárka számára paparazzo stílusban készít fotósorozatot. "Féktelen és szabálytalan beállításával modellt teremetett a divatfotózásban. William Klein csodálta érte" - mutatott rá a kurátor.

A pedagógiai jellegű kiállítás a lesifotósok nehéz munkakörülményeivel és a sztárok számára okozott szenvedéssel nem foglalkozik.

A kiállítás június 9-ig tekinthető meg Metzben.

(MTI)