Lago di Cavazzo

Területén három község osztozik: Északon és nyugaton Cavazzo Carnico, keleten Bordano, délen Trasaghis. A tó hivatalos nevét (Lago di Cavazzo) a legnagyobb parti községről, Cavazzóról kapta, de a köznyelvben elterjedten nevezik a „három község tavának” is (Lago dei Tre Comuni).

A tóból déli irányban távozó patak a Tagliamento folyóba ömlik.

A tó déli medencéjének partvidékét sűrű nádas borítja, ez sok halfaj élőhelye (ponty, compó, angolna, szélhajtó küsz domolykó, folyami sügér, fürge cselle, tüskés pikó, pisztráng, szivárványos pisztráng). Az itt fészkelő madárfajták: bölömbika, törpegém, tőkés réce, vízityúk és jégmadár. Madárvonulás idején csörgő réce, böjti réce, kanalas réce, vetési lúd és nyílfarkú réce is megjelenik a tavon. A partvidéken puffogó vipera is él, ez elterjedésének legnyugatibb határa.

A tavat a part mentén futó, aszfaltozott közúton (SR512 sz.) lehet megkerülni, az útról szép kilátás nyílik a tóra és a környező hegyekre. Az olasz A23-as (Alpok–Adria) autópálya a tó nyugati partja mentén halad, egy szakaszát a Faèit-hegy alatt fúrt alagúton át vezették, ezzel szomszédos szakasza a tó északnyugati medencéje fölött, egy autópálya-viadukton keresztül halad.

Az 1980-as évektől több intézkedést tettek az tó idegenfogalmi vonzerejének növelésére. A tó körül új utak, szálláshelyek, kikötők, vízisportközpontok létesültek. A tó völgyében új kerékpárutakon és jelzett túrautakon lehet kirándulni. A keleti parton, a Simeone-hegy lábánál, Internappo és Bordano községek között egy különleges „Pillangó-tanösvény” (Lena delle farfalle) vezet a bordanói „Pillangó-házba” (Casa delle farfalle), ahol a környezettudatos természetjárásról rendeznek kiállításokat, előadásokat.

Forte di Monte Festa

Az első világháború előestéjén az olasz hadvezetés – a Tirol felől várt osztrák támadások kivédésére – a Tagliamento folyó felső szakaszán felépítette az „Alto Tagliamento” erődláncot. Ennek egyik tagját az 1050 m magas Festa-hegyre telepítették, a tótól északkeletre, a Cavazzói-tó és a Karni-medence (conca di Carnia) között. A Forte di Monte Festa 1917. október 30. és november 17. között, a caporettói áttörés utáni védelmi harcban jutott szerephez. Nehéztüzérsége fedezetet nyújtott az Isonzó felől visszavonuló vert olasz csapatoknak, és átmenetileg fékezni tudta a Tagliamento hídjai (Avons, Braulins) felé törő osztrák–magyar–német csapatok mozgását. Amikor az olasz hadvezetés elrendelte az általános visszavonulást a Piave mögé, ezt az erődöt is kiürítették.

Verzegnisi-tó

1957-ben a Cavazzói-tótól mintegy 20 km-re nyugatra, Verzegnisnél felduzzasztották az Ambiesta (vagy Dimbiesta) nevű hegyi patakot, létrehozva a Verzegnisi-tavat (407 m tszf. magasságban). A 195 méteren fekvő Cavazzói-tavat ma a duzzasztott tó vízével táplálják. A víz részben egy 8.5 km hosszú sziklába vágott üzemvíz-alagúton át, részben a felszínen, a Leale patak kaszkádos medrében jut el a tóba.

A Cavazzói-tótól északra, Somplago községnél 166 megawattos vízerőművet építettek. Az építkezés a tó természeti viszonyait jelentősen megváltoztatta. A tóba közvetlenül érkező alpesi víz hőmérséklete csak +10°C, ez lehűti a tó vizét, és nehezíti a tóban élő őshonos állat- és növényfajok életfeltételeit.