Titokzatos kriptát találtak a keszthelyi Szent Miklós-kápolnában

Orha Zoltán régész-muzeológus arról számolt be, hogy eredetileg a kápolna felújítását megelőző feltárások miatt kezdtek kutatásba az elmúlt hetekben, amelynek során meglepetés volt számukra is, hogy a szentély alatt egy kriptára bukkantak négy koporsóval. Egy középkori templomnál ez meglehetősen szokatlan, és példa sincs arra, hogy ilyen előfordult volna, ezért a kripta kora is vitatott még.

A párhuzamok alapján az lenne valószínű, hogy a 18. században készült a kripta a templom török kor utáni első felújításakor. Azonban építész, restaurátor, illetve régész szakemberek úgy vélik, hogy a templom építésével egy időben készült a sírhely, vagyis a 14. században - jelezte az ásatásvezető.

Hozzátette:

Orha Zoltán arra is kitért, hogy 2000-ben kerültek elő a kápolnában 14. századra datálható falfestmények. Egészen addig ugyanis csak annyi volt ismert, hogy ez egy emléktemplom a 18. századból, a barokk építészet emléke, amelyet részben historizáló stílusban átépítettek.

A mostani feltárás a felújítás egyfajta előmunkálataként is tekinthető, így sikerült az épület eredeti szintjeit is feltárni. A templom hajója és a szentély a középkorban egy szinten volt, majd később a hajó padozatát lejtősre építették át, így a bejárat és a szentélybe vezető lépcső között 20-30 centiméteres szintkülönbség volt - ismertette a régész.

Beszámolt ugyanakkor arról is, hogy a templombelsőben lévő, 14. századi freskókat is feltárták, amelyek két rétegben fedik a falakat. A korukat erősíti meg, hogy Luxemburgi Zsigmond idejéből származó pénzérmét és egy füles gomb töredékét is megtaláltak a kutatás során - ismertette Orha Zoltán.

A Göcseji Múzeum összefoglalója szerint a keszthelyi Szent Miklós-temetőkápolna eredetileg a középkori Szentmiklósszeg falu temploma volt, amely a 13. század végén vagy a 14. század elején épülhetett. A kápolna különleges értékét adják a 14. század végére datálható gótikus freskói, köztük Magyarország legnagyobb kiterjedésű, külső falon fennmaradt középkori falképegyüttese.

Az épület a török kor után barokk stílusban épült újjá, majd a 20. század elején historizáló átépítésen esett át, amikor Vaszary Kolos bíboros temetkezési helyévé alakították. A középkori falképeket csak a 2000-es években fedezték fel a vakolat alatt.