Kiderült, az Alföld a rézkorban drasztikusan átalakult

A kutatás eredményei Szécsényi-Nagy Anna (HUN-REN BTK Archeogenomikai Intézete) és Siklósi Zsuzsanna (MTA-ELTE Lendület Innováció Kutatócsoport) vezetésével a Nature Communications folyóiratban jelentek meg - áll a Magyar Kutatási Hálózat (HUN-REN) MTI-hez kedden eljuttatott közleményében.

Egy magyar vezetésű nemzetközi kutatócsoport arra volt kíváncsi, hogy a rézkor kezdetéhez köthető átalakulások egy új népesség megjelenésével vagy a helyi népesség kontinuitásával magyarázhatók-e. Vizsgálták azt is, miként szerveződtek az újonnan létesített rézkori temetők, milyen rokonságban álltak egymással azok, akiket egymás mellett helyeztek végső nyugalomra; illetve volt-e különbség az újkőkori és rézkori közösségek szerveződése, rokonsági rendszere között.

A Tisza menti Polgár térségében, a Polgár-Csőszhalom újkőkori lelőhelyen és a Tiszapolgár-Basatanya rézkori temetőben zajló vizsgálatok során a kutatók ötvözték a populációgenetikát, a genetikai rokonság vizsgálatokat és a távolabbi genetikai rokonságot jelző vizsgálatokat a régészeti és antropológiai megfigyelésekkel. A basatanyai temetőt összehasonlították az egykorú, a mai magyar–román határon feltárt Urziceni-Vamă rézkori temetőjével is.

A közleményben Szécsényi-Nagy Annát, a HUN-REN BTK Archeogenomikai Intézet igazgatóját idézik, aki a tanulmány főbb megállapításai közül kiemelte: a Tisza melletti Polgár település környezetében egykor élt embereket vizsgálva alapvető biológiai folytonosságot azonosítottak a késő újkőkor és a kora rézkor időszakában.

Ez az eredmény megerősíti a régészeti adatok értelmezését, miszerint a helyi társadalom drasztikusan megváltozott ebben az átmeneti, i.e. 4500–4350 közötti időszakban, de újabb, máshonnan származó népesség érkezésének nincsen nyoma.

Siklósi Zsuzsannát, az MTA-ELTE Lendület Innováció Kutatócsoport vezetőjét is idézik, aki kiemelte: Tiszapolgár-Basatanya lelőhely a kora rézkorból (i.e. 4350–4000) több szempontból is izgalmas kutatási terület.

A most megjelent tanulmány bizonyítja, hogy a különféle kerámiastílusokat használó emberek egymással rokonsági kapcsolatban álltak. A Tiszapolgár-Basatanya temetőt egy biológiai értelemben vett zárt közösség alkotta, amelynek tagjai szociokulturális értelemben feltehetően elszigetelődtek kortársaiktól, amire a gyakori rokonházasságok, valószínűleg unokatestvér-házasságok is utalnak.

A Basatanyán talált családok apai ági leszármazást követtek. A férfiak házasságkötés után is a gyerekkori lakóhelyükön maradtak, több generáción keresztül a felmenőik temetkezőhelyét tartották meghatározónak. Itt a közeli rokonokat közvetlenül egymás mellé vagy egymás közelébe temették. Ebben az értelemben őrizték a helyi, újkőkori hagyományokat, hiszen Csőszhalmon is közvetlenül egymás mellett, a településen belül temették el a közeli rokonokat, ám ez még egy jóval nagyobb lélekszámú közösség lehetett.

Bár a kutatóknak a történeti léptékű megállapításokhoz még számos lelőhelyet kell hasonló mélységben elemezniük a térségben, bizonyos összefüggések már leírhatóak - emelik ki a közleményben.

Mint írják, a genetikai kapcsolati hálózatok rávilágítottak arra, hogy az alföldi kora rézkori közösségek egymástól igen eltérő rendszerekben szerveződtek, annak ellenére, hogy anyagi kultúrájuk és temetkezési rítusaik hasonlóak voltak.

A Polgár térségétől alig 100 kilométerre fekvő kortárs Urziceni-Vamă temetőben egészen más struktúrát írtak le. Itt éppen az apák hiányoztak a kisebb családi egységekből, a közvetlen rokonokat egymástól távol helyezték végső nyugalomra a temetőn belül. A rokonházasságok hiánya és a tág genetikai kapcsolatrendszer arra utal, hogy az Urziceni temetőt egy, a basatanyainál akár hatszor nagyobb közösség használhatta.

A tanulmány megalapozásaként az Eötvös Loránd Tudományegyetem régész és antropológus munkatársai (Anders Alexandra, Raczky Pál, Siklósi Zsuzsanna – ELTE Régészettudományi Intézet, Hajdu Tamás – ELTE Biológiai Intézet), a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tára (Évinger Sándor, Keszi Tamás), a Budapesti Történeti Múzeum (M. Virág Zsuzsanna), valamint a Szatmárnémeti Megyei Múzeum (Cristian Virag) kezdeményeztek együttműködést a Bécsi Egyetem Evolúciós Antropológia Tanszékével (Ron Pinhasi) és a Harvard Medical School (David Reich) laboratóriumával, ahol kinyerték a humán DNS mintákat. A genetikai adatokat HUN-REN BTK Archeogenomikai Intézetében értékelték Szécsényi-Nagy Anna vezetésével.

Érdekes könyvek a rézkorról az ArcheoLibro Antikváriumban