435 éve született a titkosszolgálatok megalapítója

1585. szeptember 9-én Párizsban született a francia történelem egyik legismertebb alakja, Armand-Jean du Plessis de Richelieu bíboros.

Az emberek többsége Alexandre Dumas regényei nyomán ellenszenves, gátlástalan intrikusként emlékszik rá, de ez csak az igazság egyik fele. Richelieu valóban soha nem riadt vissza az ármánytól, kegyetlenül leszámolt politikai ellenfeleivel, és bíboros létére habozás nélkül szövetkezett protestáns hatalmakkal is, ha a politikai érdek ezt diktálta. Ugyanakkor ő tette hazáját európai nagyhatalommá, ő vetette meg a francia gyarmatbirodalom alapjait, miközben bőkezűen pártfogolta a művészeteket. A modern nemzetállam és a modern központi hatalom mellett a modern titkosszolgálatok megteremtőjét is benne tisztelhetjük, és ő volt az első mai értelemben vett miniszterelnök.

Megítélésén máig vitatkoznak a történészek: egy részük a monarchia hazafias támogatóját látja benne, mások a hataloméhes cinikust. Hazájában mindenesetre egyöntetű elismerés övezi emlékét, hajóosztályt neveztek el róla, sőt róla akarták elkeresztelni az első francia atommeghajtású anyahajót, amely végül egy még nagyobb gall, Charles de Gaulle nevét kapta.

Családja a nemesség alsóbb rétegéből eredt, de házasságaik révén egyre feljebb jutottak. Apja már III. Henrik király igazságügyi főtisztviselője, anyja a párizsi törvényszék tanácsosának lánya volt. Ötéves korában meghalt apja, a családi földbirtokok a vallásháborúk alatti infláció és rossz gazdálkodás miatt tönkrementek. A fő jövedelmi forrásul szolgáló luconi püspöki birtok megőrzéséhez sürgősen püspökké kellett szentelni a család egy tagját, ez Armand-Jeanra várt, akit vonzott is a tudomány és az egyházi pálya. Ekkor már Chillou márkija, kiváló szónok és hitvitázó volt, aki az udvari akadémián tanult lovagi, előkelő viselkedést. A felszenteléshez azonban ifjú kora miatt pápai felmentés kellett, ezért Rómába ment. Itt elnyerte V. Pál tetszését, így 22 évesen pappá szentelték és luconi püspök lett, ahol első francia főpapként hajtotta végre a tridenti zsinat reformjait. Elsőként írt francia nyelven teológiát, megadva a hittudomány nyelvének szabályait.

1614-ben beválasztották a rendi gyűlésbe, itt közvetített a papság és a harmadik rend (a polgárság) vitájában és meggyőzte főpap társait, hogy a tridenti határozatokat végre kell hajtani. Nemsokára a gyerekkirály XIII. Lajos felesége, Ausztriai Anna lelkésze lett, bekerült a királyi tanácsba, s 1616-ban rábízták a külügyek irányítását.

1617-ben egy puccs véget vetett Medici Mária régensségének, Richelieu-t száműzték az udvarból. 1619-ben Mária hívei fellázadtak a Királyi Tanács ellen, s a király visszahívta őt, remélve, hogy lecsillapítja a lázongókat. Négy éven át tárgyalások és összecsapások váltották egymást, majd a megegyezés egyik pontjaként Richelieu-t jelölték bíborosnak. Medici Mária visszatért és kibékült a királlyal, a bíboros pedig 1624-ben kereskedelmi és tengerészeti államtitkár és a Királyi Tanács feje lett. 1628-ban létrehozták számára a főminiszteri posztot, hatalma kiszélesedett. Két fő célja a korlátlan királyi hatalom és az európai francia hegemónia volt.

La Rochelle elpusztítása, Henri Motte, 1881 (c) wikipedia/Musée d'Orbigny Bernon

Az első érdekében eltűrte a hugenottákat, míg politikailag veszélyesnek nem érezte őket, ők azonban háborút terveztek Anglia bevonásával. Richelieu ekkor 1628-ban elfoglalta és lerombolta központjukat, La Rochelle-t, kiváltságaikat eltörölte, lehetővé tette viszont a szabad vallásgyakorlást. A főnemesek várait leromboltatta, csak azokat hagyta meg, amelyekre egy külső támadás kivédésére volt szükség - ezáltal megakadályozta a belső lázadásokat, de még jobban magára haragította az arisztokráciát.

Külpolitikája a spanyol és német Habsburgok hatalmának gyengítésére irányult. 1630-ban, a mantuai örökösödési háborúban maga vezette a francia sereget az Alpokon át és a francia Nevers hercegnek szerezte meg a tartományt. Diplomatái révén elérte: a regensburgi birodalmi gyűlés leváltotta a harmincéves háborúban győzelmet győzelemre halmozó Wallenstein császári fővezért, rábírta Gusztáv Adolf svéd királyt a császár megtámadására, követei Bethlen Gáborral és I. Rákóczi Györggyel is tárgyaltak.

Medici Mária szerette volna leváltatni, de XIII. Lajos ragaszkodott hozzá, az anyakirályné ekkor Németalföldről próbált lázadást szítani, de a bíboros meghiúsította szándékát. 1635-ben Franciaország is belépett a harmincéves háborúba, a bíboros a katolikus Habsburgok ellen a protestáns német államokkal is szövetkezett. Katalóniában felkelést szervezett, s 1640-től a portugálok spanyolellenes harcát is támogatta. Élete végén egyházi és diplomáciai kérdések miatt szembe került VIII. Orbán pápával, bár elfogadta annak abszolút hatalmát.

Richelieu síremléke a Sorbonne-n, F. Girardon (1675-1694) (c) wikipedia/NonOmnisMoriar

Richelieu pártolta a tudományt és művészetet, főleg a színházat, támogatta a Sorbonne-t, 1635-ben ő alapította a Francia Akadémiát - ez volt a világon az első ilyen intézmény. A Palais Royalt, párizsi palotáját a királyra hagyta. Támogatásával katolikus missziók jöttek létre Afrikában, Amerikában és a Közel-Keleten, a későbbi francia gyarmatbirodalom alapjaiként, holland hajók vásárlásával lerakta a francia kereskedelmi és haditengerészet alapjait. Ösztönzésére jött létre 1629-ben az ipari manufaktúrák, a kereskedelem, a hivatalok, az egyház és a hadsereg működését szabályozó törvénykönyv.

Számos összeesküvést szőttek ellene, de mind megbukott. 1642. december 4-én Párizsban halt meg.

Nyugalmat a sírban sem lelt: 1793-ban, a francia forradalom idején bebalzsamozott holttestét a párizsi csőcselék "rögtönítélő bíróság" elé állította, majd a tetemet lefejezték, testét a Szajnába dobták. A tömegbe hajított fejet sokáig szerzetesek rejtegették, ma a Sorbonne templomának egyik oszlopában nyugszik, befalazva.