Az újévi koncert a náci múlt része!

Megbízást adott a nemzetiszocialista időszak alatti történetének részletes feldolgozására a világhírű bécsi zenekar, a Bécsi Filharmonikusok.

A zenekar tudatta: felkértek három osztrák történészt, hogy részletesen tárják fel az együttes történetének a nácizmushoz kapcsolódó mozzanatait.

A kutatásra annak nyomán kerül sor, hogy röviddel a Filharmonikusok hagyományos újévi koncertje előtt vita kerekedett a nyilvánosságban arról, sikerült-e megfelelően feldolgoznia 1938-45 közötti múltját a zenekarnak.

A vitát Harald Walser, az osztrák Zöldek parlamenti képviselője robbantotta ki. A politikus Fritz Trümpl történész kutatásaira hivatkozva azt állította, hogy az 1939 óta megrendezett újévi koncert a zenekar honlapján szereplő információval ellentétben nem Ausztria elvesztett függetlenségére emlékező gesztus, hanem valójában a náci kultúrpolitika része volt kezdetben. Walser azzal vádolta Clemens Hellsberg zenekar-igazgatót, hogy akadályozza a kutatásokat, és nehezményezte, hogy a hivatalos honlapon nem emlékeznek meg az egykor koncentrációs táborba hurcolt zenekari tagokról.

A vita nyomán napvilágot látott a Profil magazin cikke, amelyben azt írták, hogy a zenekar emlékgyűrűjével tüntették ki Arthur Seyss-Inquartot, a náci Német Birodalomhoz csatolt Ausztria kormányzóját és Baldur von Schirachot, volt bécsi gauleitert (körzetvezetőt). A háborús bűntetteket vizsgáló Nürnbergi Törvényszék mindkettőjüket elítélte 1946-ban. A volt kormányzót halálra ítélték és még abban az évben kivégezték. Schirach húsz év börtönt kapott, 1966-ban szabadult.

Seyss-Inquart 1942-ben kapott emlékgyűrűt a Filharmonikusoktól, míg Schirachnak a Profil cikke szerint 1942-ben, majd 1966-ban is átnyújtották a gyűrűt.

Oliver Rathkolb, Fritz Trümpl és Bernadette Mayrhofer történészeknek többek között azt kell tisztázniuk, hogy valamilyen "magánakció", vagy szabályos adományozás keretében kaphatta-e meg Schirach még egyszer az emlékgyűrűt.

A tanulmány márciusra készül el, ezután közzéteszik a zenekar honlapján.

Szembenéz náci múltjával a Bécsi Filharmonikusok

Szembenéz a nemzetiszocializmus alatti múltjával a híres Bécsi Filharmonikusok együttese egy történészbizottság jelentésének segítségével.

A zenekar felkérésére készült jelentésből kiderül többek között, hogy nagy számban voltak a zenekar tagjai között náci párttagok 1933 és 1945 között.

A kutatásra azután kérték fel az Oliver Rathkorb, Bernadette Mayrhofer és Fritz Trümpi történészek alkotta testületet, hogy ismételten olyan vádak érték a világhírű együttest, amelyek szerint elkendőzi múltjának ezt a szeletét. A jelentést vasárnap este, az Anschluss, Ausztria náci Németországhoz csatolása 75. évfordulója előtt néhány nappal tették közzé.

A bizottság megállapította, hogy a 123-ból hatvan zenész volt a náci párt tagja. Ez nagyobb arány, mint az átlagos lakosságon belüli, és valamivel magasabb, mint az előzetesen ismert adat. Az is ismertté vált, hogy a tagok egyharmada már Ausztria függetlenségének megszűnése előtt is folytatott illegális nemzetiszocialista tevékenységet.

Megállapították, hogy 1945 után gyakorlatilag nem történt meg a "nácitlanítás": csak négy zenészt bocsátottak el náci múltja miatt, hatot nyugdíjaztak, és volt olyan is, akit később újra felvettek.

Egyikük Helmut Wobisch trombitás volt, aki 1933-ban csatlakozott a párthoz, és részt vett az úgynevezett júliusi puccsban, amelyben meggyilkolták Engelbert Dollfuss osztrák kancellárt. A második világháború után Theodor Körner akkori államelnökhöz intézett kegyelmi kérvényében ártalmatlan színben tüntette fel náci párttagságát, egyszersmind letagadta a puccsban való részvételét, így kaphatott amnesztiát. 1953-tól 1969-ig a zenekar főtitkára volt, és a történészek egy megbízható tanú beszámolója alapján most már szinte biztosak abban, hogy Wobisch saját magánakciója keretében nyújtotta át a zenekar emlékgyűrűjének egy második példányát 1966-ban Baldur von Schirach volt bécsi gauleiternek (körzetvezetőnek).

A jegyzőkönyvekben nincs nyoma annak, hogy a zenekar testületileg adományozta volna újból a gyűrűt a magas rangú náci tisztségviselőnek. Az első emlékgyűrűt a háború alatt kapta meg, de azt 1945-ben, letartóztatása után visszavonták. A gauleitert a háborús bűntetteket vizsgáló Nürnbergi Törvényszék húsz év börtönre ítélte 1946-ban, 1966-ban szabadult.

Az új tanulmány feltárja a zsidó származású zenekari tagok tragikus sorsát is. 1938-ban valamennyi zsidó származású művészt elbocsátották a filharmonikusoktól. A zenekar öt tagja, akiket az együttes vezetőségének közbenjárása ellenére deportáltak, út közben meghalt; üldöztetésük miatt hasonló sorsa jutott további két zenész is.

A történészek arra is felkérést kaptak, hogy tisztázzák, vajon a zenekar honlapján szereplő információnak megfelelően Ausztria elvesztett függetlenségére emlékező gesztus, vagy a náci kultúrpolitika része volt-e kezdetben a híres újévi koncert. Az újonnan feltárt adatok alapján a koncert közvetítése valóban a náci időszakban, 1939-ben kezdődött, akkor még Strauss-koncertek néven. A filharmonikusok a háború végéig a német birodalmi rádióval közösen rendezték a fellépéseket. A jelentés szerint a megrendelő nem a berlini rádió volt, és a programösszeállítás politikai befolyásolására sem találtak közvetlen bizonyítékot, ugyanakkor a koncertek sugárzását politikai eszközként használták fel, mert az illeszkedett a nácik "propaganda szórakoztatás útján"-koncepciójába.