Húsvéti hagyományok Karintiában

A húsvéthoz Karintiában szorosan kapcsolódnak a népszokások, a hagyományőrzés és az életöröm. A húsvét Karintiában legendás, csodálatos és élettel teli: a zarándokok hegyeket győznek le, a gyermekek elkergetik a halált és a vaj műtárggyá válik.

Megbocsátás négy hegycsúcs után

A húsvétot követő második pénteken évről évre zarándokok ezrei indulnak útra Közép-Karintiában, hogy részt vegyenek a hagyományőrző „Négy hegy zarándoklat”-on.

A mintegy 16 órás séta alatt négy hegycsúcsot, 50 kilométert és 2500 méternyi szintkülönbséget küzdenek le a résztvevők – teszik mindezt azért, hogy megszabaduljanak a bűneiktől. A zarándoklat éjfélkor veszi kezdetét a Magdalensbergen. Az összegyűltek harangzúgás közepette, fáklyákkal a kezükben indulnak útnak és követik a szervezőket az éjszakába. „Minden négy hegy-zarándokló tudja, hogy ez egy rendkívül fáradságos hagyomány, de legalább annyira szép is” – meséli a zarándoklat egyik résztvevője. „Amikor az első emelkedőket leküzdjük, a felkelő nap az Ulrischsbergen lélegzetelállító panorámával kárpótol bennünket”.

A zarándoklat záróakkordja a Lorenziberg. A séta közben sokan gyűjtenek örökzöld ágakat, amelyeket felszentelnek és később vallási szertartásokhoz használnak. A gabonamagokat is szívesen cserélik el egy maréknyi felszentelt magra, amelyet aztán a vetőmag közé kevernek, hogy bőséges termést hozzon. Azoknak a szorgalmas zarándokoknak, akik három alkalommal részt vesznek a „Négy hegy zarándoklat”-on, a legenda szerint biztos a helyük a paradicsomban. Évről évre rengeteg zarándok húz túracipőt, hiszen a monda szerint a „Négy hegy zarándoklat”-nak soha nem szabad abbamaradnia, különben eljön a világvége.

Kerepelés az örök létért

Nagycsütörtökön és nagypénteken fülsüketítő lárma tölti meg a Lieser folyó egyébként oly csendes völgyét. A gyermekek ezen a két napon kereplőkkel vonulnak végig a parányi alpesi falucskán, Pleßnitzen. A különc „hangszer” nem más, mint egy deszkalap, amelynek egyik oldalára parányi fakalapácsokat erősítenek.

 


A gyermekek ezzel felszerelkezve kerülik meg háromszor a Keresztelő Szent János templomot. A faluban lakók csodatévő erőt tulajdonítottak egy a templomban található Szent János szobornak és ennek a varázserőnek a megőrzése céljából gyakorolják a különleges szokást. Már a legkisebbek is részt vesznek a kerepelésben. Az ötéves Martin bátran áll az első sorba és büszkén emeli a magasba kereplőjét, amelyet a nagyapjától kapott ajándékba: „Már kisfiú korában ezzel indult a halál elűzésére.” - meséli boldogan Martin. A résztvevők „Toad aue” (halál ki) kiáltással csalogatják elő a halált rejtekhelyéről. Alig halkul el a kiáltás, amikor a fiatal fiúk egy csoportja halálnak öltözve indul meg a gyermekek irányába, akik kiáltozva futnak a temető kapujához, ahol biztonságban vannak a haláltól. De a hazafelé úton a falusiak néha még érzik a jelenlétét, amint a házak árnyékában settenkedik.

Kívülről szépen formált, belül édes – húsvét idején a Nockberge vidékén szokatlan formában kerül a vaj az asztalra.

A húsvéti vaj különleges ízvilágát a mák, a mazsola, a dió, a cukor, a citromfű vagy fahéj és egy kupica rum keverékéből előállított töltelék teremti meg. A finom íz mellett a húsvéti töltött vajat előszeretettel díszítik húsvéti motívumokkal is, így végeredményként valóságos műremek kerül az asztalra. Aprólékos munkával, kézzel faragott vajformák gondoskodnak a művészi megvalósításról.
„A vajformák faragása régi múltra tekint vissza nálunk” – meséli a gnesaui szobrászmester, Franz Leeb. „Nagyon kell figyelni a részletekre, ha vajformát faragunk. A vaj puhaságának köszönhetően a legkisebb részletet is látni lehet, így a tökéletességre törekszünk.” A formában történő hűtés után a töltött vajat vékony szeletekre vágják.

A karintiaiak a legszívesebben egy klasszikus reindlinget (édes kuglóf) esznek hozzá. Ezt a süteményt kelt tésztából készítik és cukorral, fahéjjal, mazsolával, vajjal, valamint alkalmanként mogyoróval ízesítik. A hagyományok szerint a reindlinget a húsvéti uzsonnához fogyasztják, sonkával, tojással és friss tormával.

Nagypénteki kerepelés és húsvéti tűz

Az ünnepségek már húsvét hétvégéje előtt kezdetüket veszik a hagyományos barkaszenteléssel. Különösen látványos módon elevenítik fel ezt a szokást Rennwegben, ahol 14 méter magas fenyőpóznák tetejére tűzik a barkaágakat. Nagypénteken elhallgatnak a templomi harangok, a népi hagyomány ugyanis úgy tartja, hogy a harangok ezen a napon Rómába repülnek. A dermesztő csendtől azonban egyáltalán nem kell tartanunk. A helybéliek és az üdülővendégek gyermekei ugyanis kereplőkkel futkosnak a településeken. Ezzel a fából készült hangszerrel komoly lármát lehet csapni, ami segít elűzni a tél szellemeit és a hiányzó harangzúgást is helyettesíti. Az ételek felszentelését nagyszombaton és a hagyományos húsvéti uzsonnát követően húsvét vasárnapján egész Karintiában látványos húsvéti tüzek gyúlnak.

Igazán különleges módon őrzik ezt a szokást a Hochosterwitz vár lábánál található falucskában, Gösselingben: a húsvéti tűz meggyújtása után a fáklyahordók a Dienstl-birtok előtt sorakoznak fel, keresztet formálnak, majd meglengetik a fáklyáikat – így kérve Isten áldását. A különleges hangulatú szokás régi hagyományra tekint vissza, amelyet a falu idősebbjei generációk óta örökítenek át a fiatalokra. Természetesen az üdülővendégek is fáklyát ragadhatnak és részt vehetnek a húsvéti tűz gyújtásán.