Binche-i farsang

A binche-i farsang Belgium egyik legrégebbi karneválja, eredete a középkorra nyúlik vissza. Húshagyó keddig tart a háromnapos mulatság.

Gilles-rend jelmeze a karnevál legismertebb figurája. A Gilles-ek látványos strucctollakkal díszített kalapjai, amelyeket kizárólag húshagyó kedden szabad viselni.

A francia határhoz közel fekvő Binche nevét kevesen ismerik, pedig ez a település a karnevál fővárosa Belgiumban. Binche rendelkezik a legrégibb farsangi hagyományokkal, karneváli múzeumot is berendeztek és húshagyó kedden egy napra az egész ország figyelme az itteni vigasságra irányul.

Binche a XV-XVI. században jóval jelentősebb hely volt, mint manapság. A pompás palotában, amely mára romjaiban is eltűnt, Németalföld urai tartották napokig tartó fényűző báljaikat. Peru, vagyis a mesés Eldorádó meghódítását például hetekig tartó dáridóval ünnepelte a tartomány kormányzója, Magyarországi Mária, aki V. Károly császár huga és mohácsi csata után vízbe fúlt II.Lajos magyar király özvegye volt. Valószínűleg azokban az időkben kezdődhetett az a színes hagyomány is, amely mindmáig a fallal körülvett középkori városkát teszi az ország karneváli fővárosává.

A húshagyó kedd főszereplői a farsangi bohóckodók, vagy mint itt mondják, Gilles-ek. Jelenleg 12 társaságban 1080 Gilles-t tartanak számon Binche-ben. Húshagyó kedden, a farsang utolsó napján már kora reggel felverik pergő dobszóval a várost. Ingük alá szalmacsutakokat gyűrve púposnak tüntetik fel magukat, arcukat fehér viaszmaszk fedi.

A társaságok vezetői dobszóval költögetik tagjaikat, akik mindenhonnan előszállingózva járnak körbe a városban, sűrűn betérve az útba eső kocsmákba, ahol osztrigával, kagylóval csillapítják éhüket, sörrel és pezsgővel pedig a szomjukat. A bohócok mellett feltűnnek "parasztok", kockás ruhás harlekinek, Pierrot-k, a régi olasz commedia dell'arte jellegzetes figurái, akik már nem fehér emberálarcot viselnek, hanem farkas, vaddisznó, medve s mesebeli szörnyek ábrázatával díszelegnek.

Délig csak dobszó dukált a készülődés aláfestésére. Egy órakor a főtérre vonult a tarkabarka sokaság, előjött a polgármester a városházáról és kitüntetéseket osztogatott a bohóctársaságok elöljáróinak. A bőséges ebéd után kezdődött igazán a mulatság. A Gilles-ek ekkor már levetik egyszerű sapkájukat és olyan kalpagot öltenek, amit nem kevesebb, mint 300 strucctoll díszít - állítólag a hajdani amerikai indiánok tolldíszét idézve vele. Rezesbandák harsogása mellett járják a várost, fonott kosarat visznek, tele van naranccsal - a hajdani Eldorádó aranyának jelképeként.

Ezekkel a narancsokkal bombázzák aztán a járdákon bámészkodókat, sőt az ablakokat is, amelyeket erre a napra a tyúkketrecekhez hasonló dróthálóval védenek a lakók. Mire elfogy a narancs, amit a járókelők persze boldogan dobálnak vissza a bohócokra, a főtér egyetlen utcabállá alakul át, ahol aztán hajnalig ropják a régi hagyományos táncokat a rezesbandák pattogó ritmusára.