Škocjan-barlangrendszer

A mészkő barlangrendszer több mint 5 km-hosszú, 200 méternél mélyebb barlangokkal, sok vízeséssel. A világon itt nyílik a legjobb lehetőség a karsztjelenségek tanulmányozására. 1986 óta a barlangokat az UNESCO a Világörökség részeként tartja nyilván.

A barlangok körüli terület régészeti szempontból rendkívül gazdag, 10 000 éves leletektől napjaink emlékeiig mindenféle tárgyat rejt itt a föld. Ebben a régióban volt Európa egyik legfontosabb zarándokhelye, ahol a halál utáni élet kultuszát gyakorolták, és kapcsolatba léptek az ősök szellemével.

Hivatalosan a Škocjan-barlangok turizmusa 1819-ben kezdődött. Az összesen 6200 méter hosszú barlangárkokkal rendelkező barlangok számos híres látogatót vonzottak, köztük Stefánia főhercegnőt, Rudolf osztrák trónörökös feleségét.

Az első turistaútvonal a Betanjától a Velika dolinán át egészen az egykori Hlevnjačáig vezetett, amelyet később Tominc-barlanggá neveztek át. Matej Tominc helyi megyei főnök volt, akit annyira lelkesített a barlang, hogy 1823-ban megépítette az ösvényt, így a Škocjan-barlangok turizmusának úttörőjeként ismerték el.

A barlangkutatás folytatódott, az UNESCO világörökségi listájára való feliratkozáshoz vezetett. Ennek köszönhetően a Škocjan-barlangok felkerültek a csodálatos földalatti természeti jelenségek világtérképére. Azóta a látogatók száma egyre nő. A Škocjan-barlangok látogatóinak száma összesen mintegy négymillió turista, évi 190 000 látogató.