Rouen

Jeanne d'Arc Franciaország történelmének és azon belül Rouen városának emblematikus alakja. Itt végezték ki őt, később pedig itt ismerték el ártatlanságát és avatták mártírá. Rouen utcáin járva többször is visszaköszön Jeanne d'Arc emléke.

A létesítmény - amelyet jelentős idegenforgalmi látványosságnak is szánnak - a normandiai város érseki palotájában épült, ahol még láthatók annak a teremnek a romjai, amelyben az egyházi bíróság 1431-ben eretnekségért máglyahalálra ítélte, majd 25 évvel később rehabilitálta Jeanne d'Arcot.

Az orléans-i szüzet - aki a nevét arról a városról kapta, ahonnan 1429-ben kiűzte az angolokat - a burgundiai hercegnek, a francia királyság ellenségének katonái fogták el, és 1430 decemberében az angol megszállás alatt lévő Rouenba szállították. Öt hónappal később, ítéletének meghozatala másnapján, 1431. május 30-án a roueni régi piactéren máglyán megégették.

A 1000 négyzetméter területű múzeum, amelyet Szent Johanna történetével foglalkozó tudományos szakértők bevonásával terveztek, 3D filmek segítségével "beszélteti a falakat": a felvételeken mintegy húsz színész játssza el a posztumusz per tanúit. A film készítői semmit se találtak ki, a forrás a rehabilitációs per jegyzőkönyve volt.

A multimédiás bevezető után a látogató egy úgynevezett "mítosztárba" érkezik, ahol kedvére tájékozódhat a hősnővel foglalkozó történelemtudományi anyagok segítségével. (részletek)

Katedrális

A vízköpők eredete. A vízköpők olyan faragott díszítőelemek, amelyek általában valamilyen mitikus lényt ábrázolnak, azonban praktikus funkciójuk is van a vízelvezetésben. Emellett egy francia legenda is szól az első ilyen teremtményről: Rouens-i Szent Romanus a keresztje segítségével legyőzi a „gargouille” nevű tűzokádó szörnyeteget (e szót használja a francia nyelv a vízköpőkre is), majd Rouen városában elégeti annak testét – azonban mivel fejét és nyakát megedzette saját tüze, ezeket a helyi templomra helyezik a gonosz elleni védelemként.

Oroszlánszívű Richárd. A templom 19. századi felújítása során egy kis ólomdobozt fedeztek fel Oroszlánszívű Richárd képmásával. A fedélen a következő latin mondat volt: "HIC IACET COR RICARDI REGIS Anglorum" ("Itt van Richárd angol király szíve"). A dobozban finom, rozsdás por volt, a király szívének szétporladt maradványai.

Richárd 1199-ben halt meg francia földön egy hadászatilag jelentéktelen várostrom során, nyíl sebesítette meg. A történészek zöme szerint a seb elüszkösödött és Richárddal vérmérgezés végzett.

Oroszlánszívű Richárd 42 évesen halt meg. Belső szerveit - szíve kivételével - Chalus-ben temették el, testét (apja, II. Henrik, és anyja, Aquitániai Eleonóra mellé) a fontevraudi apátságban. Szívét Rouen városának katedrálisa kapta meg.

A roueni katedrális Claude Monet híres festménysorozatán is szerepel, az impresszionista festő 1892 és 1894 között több mint 30 képet festett a templom homlokzatáról, különböző napszakokban és fényviszonyokban.

Panorama XXL LÁTVÁNYKÖZPONT

A 360°-os, óriási panorámaképek igazi idő- és világutazás illúzióját kínálják a látogatóknak. A panorámaképeket Yadegar Asisi, német művész készítette, több tecnikát is alkalmazott: festészet, rajz, digitális fényképészet. A képek 31 méter magasak (12 emeletes háznak felel meg) és 32 méter átmérőjűek. Az utolsó kis apró részletekig ki vannak dolgozva, így igazán élethűen adják vissza az olyan fontos történelmi időszakokat, mint az antik Róma vagy a középkori Rouen életét.

A történelmi helyszínek mellett szédületes tájakat is láthatunk, mint pl. az Amazonas vagy az Everest vidéke. Egy-egy panorámakép egy évig tekinthető meg. Tehát minden évben más témakör vagy tájegység látható.

Impresszionisták városa

A "száz harangtorony" városa már a reneszánsz óta vonzotta a művészeket, mégis az impresszionizmussal szerzett olyan ismertséget, mint korábban soha. 1892 és 1895 között Monet, az impresszionizmus atyja gyakorlatilag csak Rouen gótikus katedrálisával foglalkozott, ez szolgált alapgondolatként egypár mesterművéhez.

Turnert, Jongkindet, Sisleyt és Pissarrót is megragadta a Szajna-parti város hangulata, amely a művészettörténet legnagyszerűbb festménysorozatait ihlette.