Château de Saché - Balzac Múzeum

A kastély egy 12. századi erődített ház alapjaira épült. Az épületet később a 16-18. században átalakították.

A kastély tulajdonosa Balzac barátja, Jean de Margonne, anyja szeretője és legfiatalabb gyermeke apja volt. Balzac kicsi, második emeleti hálószobájában egy egyszerű ágy és íróasztal található, ahol sok gyakran gyötrődő karaktere született.

Balzac a kastélyban 1830-37 között szüntelenül alkotott. Az a tempó és az alaposság, amivel műveit gondozta, sajátos életformát kívánt. Este nyolckor lefeküdt, de éjfélkor felkelt, barátkámzsájában íróasztala mellé ült és dolgozott egyfolytában tizenkét órát, néha többet is. Munka közben töméntelen feketekávét fogyasztott, rengeteget dohányzott, élni nem ért rá máskor, mint a néhány délutáni órában, amely szabadon maradt. Lelkében elmosódtak a valóság és a regényeiben megteremtett világ határai: számos legenda szól arról, hogyan tévesztette össze regényalakjait élő emberekkel, úgy beszélt róluk, mintha csakugyan élnének és mindenki ismerné őket.

La Comédie humaine - Emberi Színjáték sorozat regényeinek megírásához 1834-ben látott hozzá a kastélyban.

A Goriot apó (1834) megjelenése fordulatot hozott, ettől kezdve tűntek fel regényeiben a későbbi Emberi színjáték középponti alakjai, s vált véglegessé a nagy szándék: bemutatni az egész francia társadalmat, minden rétegét, minden foglalkozási ágát, minden vidékét, jellegzetes képviselőiben. 

Sokáig keresett átfogó címet az óriási műnek: egy ideig Társadalmi tanulmányokra gondolt, majd 1841-ben, mikor már több mint kilencven regény kész volt, választotta az Emberi színjáték címet, hangsúlyozva az ellentétet Dante trilógiájával. 1842-ben jelentek meg első ízben összegyűjtve és rendszerező elvek szerint csoportosítva az Emberi színjáték addig elkészült darabjai.