Kobarid a Hallstatti kultúra idején már lakott hely volt. Később a Római Birodalomban egy fontos megállópont volt az Aquileia és Noricum közti kereskedelmi útvonalon. A középkorban a település a cividalei káptalanhoz tartozott. A középkorban gyakoriak voltak a török portyázások a régióban, amely a Habsburg Birodalom része volt. 1688-ban tűzvész pusztította el a kisvárost.
Bonaparte Napóleon tábornok az Ausztriával vívott háborújának idején Caporettón vonult keresztül, a közeli Isonzó folyón átívelő híd őrzi továbbra is a francia császár emlékét.
Az első világháború idején Kobarid, az akkori Caporetto az olasz frontszakasz egyik stratégiai pontja volt, innen indult 1917-ben a sikeres caporettói áttörés, amely az olasz front legnagyobb csatája volt.
1917. október 24-én kezdődött Isonzónál a német csapatokkal megerősített osztrák-magyar hadsereg fergeteges caporettói áttörése, amelyet az olaszok mindmáig "Il miracolo di Caporetto", "caporettói csoda" néven emlegetnek.
A két hétig tartó hadművelet során az olaszok halottakban és sebesültekben 40.000 embert veszítettek. 300.000 katonájuk esett fogságba, további 350.000 katona rendezetlenül özönlött nyugat és dél felé, 50.000-re rúgott a katonaszökevények száma. Az olasz hadsereget újra kellett szervezni. A vereségért Luigi Cadorna tábornok vezérkari főnököt tették felelőssé, 1917. november 9-én leváltották és helyét Armando Diaz tábornok vette át.
Olaszország 1915. május 23-án lépett be az első világháborúba az antant oldalán. Az év második felében az olasz hadsereg sorozatosan megkísérelte áttörni az Isonzo folyó mentén húzódó osztrák-magyar arcvonalat, majd 1916-17 folyamán további elkeseredett próbálkozásokat tett, de az általa kezdeményezett tizenegy isonzói csata csak borzalmas áldozatokat hozott, területnyereséget nem. Az isonzói csaták az osztrák-magyar és az olasz hadsereg legvéresebb összeütközéseiként kerültek be a hadtörténetbe.
1917 őszén az észak-olaszországi front a Velencei-öböltől északra a Dolomitok, a Karni-Alpok és a Juliai-Alpok vonalán félkörívben húzódott. A német hadvezetés, attól tartva, hogy az olaszok Doberdón keresztül áttörnek keletre és elfoglalják Triesztet, elhatározta, hogy egy közösen indítandó támadáshoz hét gyaloghadosztályt bocsát a Caporettóval szemben felvonult nyolc osztrák-magyar hadosztály rendelkezésére. A front főparancsnoka Jenő főherceg lett.
Október 24-én heves tüzérségi tűzzel kezdődött az osztrák-magyar-német támadás, lényegében a 12. isonzó csata. Caporettónál áttörték a 2. olasz hadsereg vonalait, október 27-én az olaszok az Isonzó egész vonalán megkezdték a visszavonulást és csak november 10-én a Piavénél tudtak megállni, ott is csak azért, mert Diaz tábornok öt angol és hat francia hadosztályt kapott segítségül.
Az olasz tüzérség fele elveszett: több mint 3000 ágyú és 1700 aknavető. A támadók 3000 gépfegyvert és 300.000 puskát zsákmányoltak, a győzelem további kiaknázásához azonban már nem maradt erejük. Ausztria-Magyarországnak nem voltak tartalék hadosztályai, a német erőkre pedig nyugaton volt szükség. Egy évvel később, 1918 októberében az olasz hadsereg támadását követően abomlásnak indult Ausztria-Magyarország fegyverszünetet kért.
Az áldozatok emlékére a városban emelkedő Szent Antal-dombon az olaszok egy emlékművet építettek, amelynek impozáns alakja messzire ellátszik a völgyben.
Caporetto 1947-ig Olaszországhoz tartozott, jelenleg Szlovénia része Kobarid néven.
Múzeum. A város központjában áll a kobaridi I. világháborús múzeum, amelynek kiállítási anyagában több I. világháborús dokumentum, korabeli fegyver, fénykép és makettek találhatók.
Kobaridi Történelmi Tanösvény. 8 km hosszú, része a Napóleon-híd, Soca völgy egyik legnépszerűbb hídja. Bonaparte Napóleon tábornok az Ausztriával vívott háborújának idején Caporettón vonult keresztül, a közeli Isonzó folyón átívelő híd őrzi továbbra is a francia császár emlékét.
Kozjak-vízesés. A Kozjak vízesés Kobarid városa mellett található meseszép zuhatag. A Bovec városától nagyjából 27 kilométerre eső vízesés népszerű kirándulóhely, Szlovénia egyik legismertebb és legtöbbet fotózott zuhataga. A vízeséstől pár percre található a Napóleon-híd. A parkolóból kiépített gyalogúton jutunk el a vízeséshez, ahonnan a panoráma lenyűgöző, és megnézhetjük a folyó feletti kőhidat is, ami 1895-ben készült. A 3,5 km hosszú utat kb. 1 óra alatt meg lehet tenni, útközben pedig érdemes megnézni az erdő mélyén álló I. világháborús bunkert is.
Kerékpár. A mediterrán, a dinári és az alpesi világ találkozásánál fekvő Kobarid és Tolmin városok közelében 73 kerékpáros útvonalat találunk, amelyek a Soča-völgyön, a Nadiža folyó mentén és fölötte, a Baška Grapa-völgyön, a Trebuša-völgyön, a Šentvid-fennsíkon vezetnek keresztül. A három nehézségi kategóriába sorolt biciklis útvonalak 20–50 km hosszúak.
|
Értékeld te is!