Ustica

3000 éves, bronzkori erődítményt fedeztek fel Ustica szigetén

Ustica egy kis vulkanikus sziget Szicíliától északra. Itt egy évtizedek óta kutatott régészeti lelőhelyen egy több mint 3000 éves erődítményt tártak fel. A bronzkor csúcspontjára nyúlik vissza, és egy nagyobb közösség létezéséről tanúskodik, amelynek a helyszínen zajló életét i. e. 1200 körül hirtelen megszakította egy hirtelen esemény, amelynek eredete máig rejtély.

A felfedezést, amelyről a "Journal of Applied Geophysics" című folyóiratban számoltak be, az Országos Geofizikai és Vulkanológiai Intézet (INGV) által koordinált csapat tette. Az Usticán található erődítményt a kor egyik legjobban megőrzött mediterrán településének tartják, és rendezett városrend jellemezte, szűk utcák mentén épült kunyhók tucatjaival, valamint egy hatalmas, 250 méter hosszú és négy-öt méter magas fallal, amely körülvette a települést, hogy megvédje azt a támadásoktól és portyáktól. Az erődítményt nem messze az "I Faraglioni" ("A sziklák") nevű bronzkori falutól fedezték fel, amelyet még ma is védőfal véd.

A geológusok, geofizikusok, építészek és régészek részvételével zajló kutatási kampányt az indokolta, hogy nem invazív technikák segítségével vizsgáljanak meg néhány félig eltemetett építményt, amelyek időnként a védőfalon kívülre kerültek. A geofizikai kutatáshoz olyan innovatív eszközöket használtak, mint a georadar és az elektromos tomográfia. Ez lehetővé tette a külső fal és az első védelmi bástyaként szolgáló fal mélyalapozásának alapos vizsgálatát.

Franco Foresta Martin, az usticai múzeum geotudományi laboratóriumának igazgatója szerint a felfedezés "új ablakot nyit ennek az ősi falunak a megértéséhez, és egy minden várakozást felülmúló, összetett védelmi rendszerre utal". "A Faraglioni falu Kr. e. 1400 és 1200 között épült a sziget északi részén a tengerből kiemelkedő partszakaszon" - magyarázta Domenico Targia, a Himera, Solunto és Iato Régészeti Park igazgatója, akinek felügyelete alatt az Ustica-i ásatások is zajlanak. A leletek párhuzamot mutatnak a Szicíliától északra fekvő, szintén középső bronzkori településekkel, a Szicíliától északra fekvő Aeoli-szigeteken (kb. i. e. 1450 és 1270 között).

A görögök Ustica szigetét Osteodes ("csontváz") néven emlegették, mivel a karthágói lázadók ezrei haltak ott éhen. A római uralom óta a szigetet a fekete lávakőzet miatt Usticának (az ustum "égett" szóból) nevezik. Később az arabok és a normannok uralták. A 18. századig a sziget gyakori kalózok támadásainak volt kitéve.