Trastevere: A római éjszakai élet negyede

Trans Tiberim

A római korban a Trastevere, akkoriban Trans Tiberim néven emlegetett városrész vízellátását sokáig a Tiberis hidjain átvezetett csövekkel oldották meg, de sem a szállított vízmennyiség, sem az ellátás megbízhatósága nem volt így megfelelő.

A problémát végül Traianus császár oldotta meg, parancsot adott a város tizedik vízvezetékének megépítésére, amely végre közvetlenül a Tiberis jobb partjára vezetett.

Noha természetesen maga a víz is fontos volt a városlakók ellátásában, Traianus egyszerre két legyet ütött egy csapásra ezzel a vezetékkel, mivel egyben az Ianiculum (ma Gianicolo) dombnál álló vízimalmok szükségleteit is ki lehetett így elégíteni. Márpedig ezek a létesítmények kulcsszerepet töltöttek be a római tömeg gabonaellátásában, ezért zavartalan működésük biztosítása szintén fontos „népjóléti” intézkedés volt.

A 109. június 24-én átadott Aqua Traiana a várostól nagyjából 40 kilométerre található Bracciano-tó körüli források jó minőségű vizét szállította Rómába, az egyenletes lejtés érdekében pedig magasra épített és a föld alatt haladó szakaszai is voltak. 

A Trastevere napjainkban is megőrizte korábbi hangulatát. A kis utcácskákban sok mesterember és kézműves rendezte be kis boltját, műhelyét. Ha valóban egyedi és nem tucatáru emléket keresünk Rómából itt jó eséllyel megtaláljuk.

Basilica di S. Maria in Trastevere

Róma nyüzsgő Trastevere negyedében a kanyargós, macskaköves utcák szellős terekhez vezetnek. Az egyik ilyen elegáns helyet a Santa Maria in Trastevere templom uralja, amelyet eredetileg I. Callixtus pápa építtetett Kr. u. 222-ben, és amely Róma leglátványosabb mozaikjait tartalmazza. A 12. században készült felső apszisban Krisztus és Mária hat szenttel karöltve látható, és II. Innocent pápa, aki 1143-ban újjáépíttette az épületet, a templom makettjét tartva a kezében. Alul Pietro Cavallini 13. századi mozaikjai Szűz Mária életének jeleneteit ábrázolják. A mű új utat nyitott a finom fényárnyalatok és a közel háromdimenziós minőség miatt.

A templom a festményekkel díszített kazettás arany mennyezetéről is nevezetes.

Porta Portese

Róma leghíresebb bolha piacát a Trastevere közelében találjuk. A Porta Portese csak vasárnaponként van nyitva. Rengeteg árus kínálja temékeit, régiségeket, cipőket, ruhákat, könyveket stb.

Róma nyüzsgő Trastevere negyedének szívében található a város legrégebbi gyógyszertára, amely a 16. századból származik.

Nyitva tartás: Csak vasárnap

Santa Maria della Scala

A Trastevere negyed szívében található kis templom neve és eredete egy csodálatos Szűz Mária-ikonhoz kapcsolódik, amelyet egy közeli házhoz csatlakozó külső lépcsőn helyeztek el, és később "A lépcsőházi Szűzanya" néven vált ismertté. A hagyomány szerint minden akkor kezdődött, amikor édesanyja imáinak köszönhetően egy némán született kislány visszanyerte a szavát: a lépcső hamarosan rengeteg gyógyulást kereső zarándok célpontjává vált, olyannyira, hogy VIII. Kelemen pápát meggyőzte, hogy 1592-ben templomot építsen a hozzá tartozó kolostorral együtt, amelyet a diszkalcedált karmelitákra bízott.

Az épületegyüttes első építése a csoda idejére nyúlik vissza, Francesco Capriani da Volterra tervei alapján, de a munkálatok csak 1624-ben fejeződtek be a kétszintes, travertinből készült homlokzat elkészültével. A bejárati ajtó fölött egy díszes íves fülkében a Madonna és a gyermek barokk szobra látható. A szobrász Francesco di Cusart volt, aki 1633-ban faragta.

A templom alaprajza a latin keresztre épül, egyetlen hajóval és három kápolnával mindkét oldalon. A templomban számos műalkotás található, például Gerrit van Honthorst holland festő - Olaszországban Gherardo delle Notti néven ismert - Keresztelő lefejezése című pompás alkotása. Az eredeti csodatévő ikont a Lépcsős Szűzanya kápolnában őrzik: ez a Santacroce család sírkápolnája is, és a Santacroce márki (aki elsőként vezette be a dohányt Rómában) emlékműve Alessandro Algardi alkotása. A főoltár mögötti apszisban szabadon álló baldacchino vagy cibórium található, egy kupolás szerkezet (tempietto), amely karcsú alabástrom oszlopokat foglal magába. A főoltárt Carlo Rainaldi, a római barokk kor egyik kiemelkedő építésze készítette. Figyelemre méltó még Carlo Saraceni Szűz Mária halála című alkotása, amely Caravaggio egy vitatott, a szerzetesek által elutasított művét váltotta fel, és amely jelenleg a Louvre-ban található.

A 17. század elején épült kolostort részben Matteo da Città di Castellónak, részben Ottaviano Mascherinónak tulajdonítják. A második emeleten található az Antica Spezieria, Róma első gyógyszertára, ahol az eredeti berendezést és felszerelést megőrizték.

Santa Maria della Scala gyógyszertár

A Santa Maria della Scala gyógyszertár, eredeti nevén "spezieria", nevét a közeli Santa Maria della Scala templomról és kolostorról kapta; a kolostor második emeletén volt egy patika, amely eredetileg a kolostor belső és kizárólagos használatára nyílt. Itt a kolostor vallási rendje, a karmeliták termesztették, készítették és árusították a fűszereket és gyógyszereket. Ezt 1954-ig tették, amikor is ezt az ősi gyógyszertárat bezárták.

Stratégiai elhelyezkedésének és a Szent Péter templomhoz való közelségének köszönhetően a Santa Maria della Scala gyógyszertárát idővel bíborosok, hercegek és még pápák is kezdték patronálni, olyannyira, hogy a "pápák gyógyszertárának" is nevezték.

A 18. században a patikában elkezdték a jövő gyógyszerészeinek képzését is; a növények tulajdonságait tanították, herbáriumokat állítottak össze és a gyógyszereket tudományosan katalogizálták.

Míg az épület földszintjén ma egy modern gyógyszertár működik, az emeleten megmaradtak az egykori patika helyiségei, amelyek előzetes bejelentkezés alapján egyénileg vagy vezetett túra keretében látogathatók.

Olyan lesz, mintha visszalépnénk az időben, miközben megfigyelhetjük a freskós mennyezetet, amelynek közepén a karmeliták címere látható, az eredeti 18. századi fabútorokat, a herbáriumot, valamint a gyógyszerek mérésére szolgáló eredeti műszereket, a tablettakészítés eredeti gépeit, az olajmalmokat, mozsarat, alembikus lepárlót, vázákat és majolikákat.

Az itt őrzött számos gyógyszer között található a legendás "teriaca" is, amelyet az ókori római idők óta használtak mérgek és más betegségek ellenszereként, és amely 57 különböző anyagból, köztük viperahúsból állt össze.

A látogatás végén megvásárolhat néhány olyan terméket, amelyet még mindig az ősi receptek alapján készítenek.

San Francesco a Ripa templom

A Tiberis (Tevere) folyó jobb partján fekvő Trastevere negyedben található San Francesco a Ripa templom egyike az olasz főváros 900 templomának, a templom és kolostor szerény homlokzata mögött azonban kincsek rejtőznek. A turisták a templomot Bernini szobráról ismerik (Ludovica Albertoni olasz misztikus apáca extázisa, a szobrász utolsó római alkotása), de kevesen tudnak Szent Ferenc cellájának létezéséről.

A templomhoz épített kolostor első emeletén lévő cellában legalább négyszer szállt meg Assisi Szent Ferenc 1209 és 1223 között, amikor Rómába utazott, hogy III. Ince pápával találkozzék. Szent Ferenc ülve aludt, a földön, egy nagy követ használva párnának, amely még ma is látható.

A szűk és ablaktalan cellát a 17. században alakították át szentéllyé a ferences rend megalapítójának tiszteletére. A cellában II. János Pál pápa is imádkozott, amiről a falon látható fénykép tanúskodik.

Utolsó zsinagóga

Trastevere volt az a hely, ahol a zsidók eredetileg letelepedtek és éltek az ókori római időkben. A középkoron át virágzó zsidó közösség élt ott, egészen 1555-ig, amikor a zsidók kénytelenek voltak átköltözni a folyó másik oldalára, a ma zsidó gettóként ismert területre.

Trastevere legcsendesebb részén található egy apró sikátor, a Vicolo dell'Atleta (a sportoló utcájának nevezték el az 1800-as évek közepén ott talált görög  Apoxyomenos szobor miatt, ma a Vatikáni Múzeumokban található).

Az utcát eredetileg Vicolo delle Palme-nak hívták, valószínűleg a Júdea szimbólumaként ültetett pálmafák miatt.

Itt volt Róma egyik legrégebbi zsinagógája, és ez az egyetlen, amely abból a korból maradt fenn a hét közül.

Nathan ben Jechiel (1035-1106) lexikográfus alapította, végül 1268-ban egy tűzvészben elpusztult. A zsinagógának még mindig maradványai vannak, amelyet itt láthat.

Ha alaposan megnézi a középső oszlopot, még halvány héber írást is láthat.

Palazzo Corsini

Az ókori művészetek nemzeti gyűjteményének ad otthont ez a római Corsini család által a 18. század közepén épített palota.

Az első emeleten található galéria olyan művészek alkotásait tartalmazza, mint Carracci, Caravaggio, Poussin, Guido Reni és Rubens. Róma kevés múzeumának egyike, amely hétfőnként nyitva tart.

Villa Farnesina

Ezt a 16. századi reneszánsz villát Agostino China, II. Julius pápa kincstárnoka rendelte meg, és Baldassarre Peruzzi sienai építész tervezte. A 16. század vége felé a Farnese család vásárolta meg a villát, innen a Farnesina név.

A freskókat többek között Raffaello, Sebastiano del Piombo és Giulio Romano művészek festették.

Orto Botanico

A Trastevere börtön mellett található kertet eredetileg 1883-ban hozták létre, amikor a Corsini család az olasz államnak adományozta kertjét. Jelenleg a La Sapienza Egyetem üzemelteti, és több mint 3500 növényfajnak ad otthont, valamint japánkerteket és egy "illat- és tapintású" kertet is tartalmaz a látássérült látogatók számára. Vasárnap zárva.