Palazzo dell'Arte

Az 1933-ban megnyílt milánói Palazzo dell’Arte épületében rendezték meg a világ első Leonardo da Vinci kiállítást. Az épület az olasz fasiszták számára jelképes jelentőséggel bíró épületek egyike volt Milánóban.

A Leonardo da Vinci és olasz találmányok című kiállítás rengeteg látogatót vonzott, egyébként pedig egyszerre volt modern, lenyűgöző és didaktikus. A hitleri Német Birodalom előszeretettel kölcsönzött műtárgyakat a kiállításhoz, Franciaország viszont már akkor sem egyezett bele, hogy a Mona Lisát bérbe adják az olaszoknak.

A tárlaton szerepeltek festmények, anatómiai tanulmányok, vázlatrajzok. Leonardo da Vinci rajzai alapján Carlo Emilio Ferri kurátor vezetésével még meg is építették a mester néhány találmányát. A szerkezetek teljesen levették a lábáról a közönséget, mert interaktívvá tették a kiállítást; hozzá lehetett érni a masinákhoz, mozgatni lehetett azokat.

Először 1936-ban merült fel a gondolat Leonardo kultuszát egy a munkásságáról szóló nagy, reprezentatív kiállítás keretében megalapozzák. A tárlat végül 1939-ben valósulhatott meg Milánóban, de a következő évben a kiállítást elutaztatták New Yorkba, majd Tokióba is.

A fasiszta rezsim ekkor már a háború küszöbén állt, a náci Németországhoz fokozatosan közelebb kerülve pedig létfontosságú volt reklámozni az ország gazdasági és technológiai fejlődését és függetlenségét, ehhez szolgált apropóként Da Vinci gazdag életműve.

A csak Leonardescaként emlegetett kiállításhoz egy kisebb tárlat is tartozott. Ez egyéb olasz feltalálók munkásságát és kortárs olasz találmányokat vonultatott fel, és jelezve az ország hadikészültségét, bemutatkozási lehetőséget biztosított a korban legújabbnak számító kohászati, hadászati, telekommunikációs és építészeti fejlesztéseknek.