Oplontis

A Vezúv Kr. u. 79-ben bekövetkezett drámai kitörését követően eltemetett régészeti lelőhelyek közül valószínűleg Oplontis az, amely a legjelentősebb bizonyítékot nyújtja Pompeji külvárosáról.

A Torre Annunziata nem túl vonzó utcái alatt eltemetett Oplontis egykor Pompeji közigazgatási ellenőrzése alatt álló, tengerparti külváros volt.

Először a 18. században fedezték fel, de csak két házát tárták fel, és csak az egyik, a Villa Poppaea (Villa A) látogatható. Ez a villa az otium villa (pihenésre és kikapcsolódásra használt lakóépület) pompás példája, amely feltehetően Nero második feleségének, Sabina Poppaea-nak a tulajdona volt.

Különösen kiemelkedőek a nyugati szárnyban található triclinium (ebédlő) és calidarium (melegfürdő) 1. századi, gazdag színvilágú falfestményei. A villa keleti határát egy kert jelöli, amelyben egy 17 m x 61 m-es, irigylésre méltó úszómedence található.

A medence mentén étkezők, nappalik, apartmanok a vendégek számára, valamint csodálatos festményekkel díszített kis télikertek voltak. A paleo-botanikai vizsgálatok lehetővé tették ezekben a kertekben az eredeti növények rekonstrukcióját: dobozsövények, leanderek, citromok, platánok, olajfák, ciprusok, rózsák és hegymászó borostyánok, amelyek korábban gazdagon növekedtek, és kiegészítették a szobrászati és építészeti dekorációkat.

1974-ben a villától mintegy 300 méterre keletre egy másik lenyűgöző, bár kisebb és kevésbé díszes épület, a Villa B nyomaira bukkantak. Villa B-ben egy bronzpecsétet találtak Lucius Crassius Tertius névvel, így valószínűsítik, hogy ő lehetett az utolsó tulajdonos. A kétszintes villát az időszámítás előtti 2. század végén építhették, és a későbbiekben bővítették. Az előkerült leletek, például a nagyszámú amfora alapján úgy tűnik, hogy ezt az épületet leginkább mezőgazdasági termények tárolására, valamint feldolgozására használták, egyes helyiségekben bort és olajat állítottak elő.

Az egyik raktárhelyiségében 54 ember maradványaira bukkantak, ők a kitöréskor vesztették életüket, miközben egy hajóra vártak, ami talán megmenthette volna őket. A tetemek két csoportra oszthatók, azok, akik közelebb voltak a bejárathoz, minden bizonnyal a legféltettebb kincseiket, pénzüket és ékszereiket is maguknál tartották, míg a hátrébb lévőknél csak szerszámok és lámpások voltak, a kutatók úgy gondolják, hogy ők rabszolgák lehettek. Az Oplontisban elhunytak halálában a település tengerhez való közelsége miatt a beáramló víz is szerepet játszhatott.

A villa 300 m-re van a Torre Annunziata Circumvesuviana vasútállomástól.