Museo della Mente

Róma egyik külvárosában nyílt meg a Museo della Mente, az Elmekórtani Múzeum, harminc évvel az után, hogy bezártak minden bolondokházát Olaszországban.

A múzeumot egy volt pszichiátriai kórház felújított pavilonjában rendezték be. Ebben a kórházban csupa magára hagyott ember élt, az ő emléküket szeretné a múzeum feleleveníteni.

A bejáratnál nyugtalan szempár invitál a kiállításra, amely szeretné elérni, hogy az emberekben megszűnjön az előítélet a pszichiátriai betegekkel szemben, és érzékeltetni, vajon mit érezhettek a betegek a régi olasz elmegyógyintézetekben.

A pszichiátriai intézetek bezárása nyomán speciális állami ellátás nélkül maradtak az elmebetegek Olaszországban, Rómában pedig lábra kapott a legenda, hogy az őrültek ott bolyonganak az utcákon.

A múzeumban interaktív képernyők és hanghatások, de mindenekelőtt a régi római elmegyógyintézetek tárgyai képezik a látni-, illetve és hallanivalót. Az épület jelképe Hieronymus Bosch flamand festőnek a Kőoperáció vagy másik címén A Balgaság gyógyítása című képe, amelynek eredetije a madridi Pradóban látható.

A múzeumnak még nagyobb hitelességet kölcsönöz az, hogy a volt pszichiátriai kórház egyik pavilonjának falai között helyezték el. A hely a kóros bezártság érzését kelti, a földön pedig látni a betegek céltalan fel-alá járkálása nyomán kikopott padlót.

Ez Olaszország legrégebbi bolondokháza. Eredetileg 1548-ban épült Róma központjában, a Colonna téren. Többször áthelyezték, végül a mostani helyére került, a város turisztikai látványosságaitól messzire, a Tevere folyó közelébe.

Kevés dolog maradt meg a hajdani kórház régi felszereléséből, a régi gyógyszertár néhány berendezési tárgya, egy-két betegágy, egy szúette szekrény. A múzeumban az interakció az uralkodó: van egy szoba, amelyben torzul a vizuális érzékelés, egy másik teremben pedig értelmetlen hangok hallhatók.

Mindez felidézi azoknak a szerencsétleneknek az emlékét, akik megjárták Itália valamely pszichiátriai intézetét, és az emberek szembesülnek egy olyan nép valóságával, amely az évek során sokkal önzőbb lett, és egyre kevésbé szolidáris a beteg emberekkel.